Somogyra is szegezte tekintetét Sára Sándor kamerája

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiadásában, a Nemzeti Filmintézet – Film­archívum közreműködésével jelent meg az a vaskos kötet, amely a tavaly elhunyt Kossuth-nagydíjas Sára Sándor operatőrnek, rendezőnek, fotóművésznek, a Duna Televízió egykori elnökének életművét veszi nagyító alá Pintér Judit szerkesztő és Kincses Károly képszerkesztő gondos munkájának köszönhetően. A tanulmányokból, esszékből építkező, mintegy 200 fotóval illusztrált, 400 oldalas kötetnek somogyi vonatkozása is van, hiszen Sára készítette azt a dokumentumfilmet, amely Te még élsz? címmel mutatja be Keményfi Béla „via dolorosáját”. Pörös Géza Nehézsorsúak című tanulmánya elemzi az 1989-ben forgatott filmet, amely Keményfi szerencsétlenségét tárja fel, miszerint 1944-ben 15 évesen elvitték leventének, s ugyan sikerült megszöknie, de belefutott egy csendőrjárőrbe. Visszaterelték a laktanyába, ahol később az oroszok kémkedéssel vádolták. Innen is kereket oldott, de menekülés közben rálőttek. Több társa meghalt, ő gerincsérülést szenvedett. Már műtötték volna, amikor magukkal hurcolták az oroszok. Évekig tartó pokoljárás várt rá a szovjet lágerekben, öt év után tudott csak talpra állni, és azóta is bottal, mankóval, majd kerekesszékkel közlekedett.

Aki ismeri a 2016-ban elhunyt Keményfi kálváriáját, az azt is tudja, hogy kaposvári iskolatársai halottnak vélték, s bár leérettségizik és felveszik a jogi egyetemre, ahonnan két év után azért csapják ki, mert életrajzában nem tüntette fel a lágeréveket. Folyamatosan tűri a megaláztatásokat, és él benne a remény. Bűncselekmény hiányában rehabilitálták, ám lábai szinte használhatatlanok maradtak, és az ifjúságát is elvette e szörnyű kor.

Keményfi Béla szerencsétlenségét tárja fel a dokumentumfilm

A vaskos kötetben olvashatunk Sára Sándor „Aki magyar, velünk tart” című dokumentumfilmjéről is. Az 1993-ban bemutatott, kétrészes alkotás Csurgót és környékét kiválasztva mutatja be, mi történt a vidéki Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban. Csurgón október 26-án tüntetés volt, az óvatos vezetők féltették a benne részt vevő középiskolás diákokat, komolyabb esemény csupán Berzencén történt másnap, ahol a határőrség alakulata tüzet nyitott a tüntető parasztokra, és négy helybéli meghalt. „Sára elérte – írja Pörös Géza –, hogy a parancsot kiadó tiszt megszólaljon, igaz, arcát nem világították meg, de megindokolhatta a fegyverhasználati parancsot. (…) Sára ezúttal is sok résztvevőt szólaltat meg, összképet alkot, ezen belül azonban kiemeli a Nemzeti Bizottság elnökének, a vasutas Kovács Andornak és Vályi Nagy Ervin református lelkésznek az alakját.” A filmből az is kiderül: az egykori áldozatokra internálás, vallatás, verés és börtön várt, míg érzékelhető volt a köpönyegforgatók újrahelyezkedése is.

Sára Sándort sokan a „nemzet lelkiismeretének” tekintették. Néhány évvel halála előtt azt mondta egy lapinterjúban: az volt a dolga, hogy tükröt tartson. Ezt sugallja a most megjelent, egy kivételes életmű előtt tisztelgő, súlyos kötet.