Rovarszámlálást tartott a múzeumigazgató, aki összeírja az ománi oázis lakóit

Ha valakiről hivatalosan el lehet mondani, hogy „bogaras”, Ábrahám Leventéről biztosan. Negyven éve tanulmányozza a rovarokat, amelyeket szakszerűen be is azonosít, vagy éppen új fajt fedez fel. Vizsgálódásairól elismert nemzetközi szaklapokba publikál.

– Folyamatokat írok le, nem megváltva a világot, hanem felhívva a figyelmet a bennünket körül vevő komoly változásokra. Bármennyire is nem kívánjuk tudomásul venni azt, ami zajlik, a változás kiterjed Európára is – célzott a globális felmelegedésre Ábrahám Levente.

– Tízezer éve véget ért a jégkorszak. Magyarországon folyamatos volt a felmelegedés, ám voltak lehűléses időszakok is. A növényzet is ennek megfelelően változott. A tundrára jellemző növényzetet fenyveserdők váltották, majd a tölgyesek időszaka következett. A római kor után újra lehűlés következett, beköszöntött a bükk I. és a bükk II. korszak. Ez utóbbiban vagyunk, ám folyamatosan kilépünk belőle. A II. világháború után a felmelegedési folyamat felgyorsult a nagy iparosodás következtében. A tízezer év alatt a fauna teljesen megváltozott: a fosszíliák még bölényekről árulkodnak – mondta a múzeumigazgató, aki azt is elárulta, hogy hazánkba a természetesen betelepülő fajok nem a Kárpát-medencét körbe ölelő hegységeken át érkeznek. A hideg és nedvességkedvelő fajok egyre inkább visszaszorulnak és a betelepülő útvonalon át a globális felmelegedés hatására új fajok terjednek egyre északabbra. A betelepülés ellentéte, némely faj eltűnése is megfigyelhető a folyamatoknak köszönhetően.

– Az apróbb élőlények azok, amelyek képtelenek elviselni a megváltozott környezetet, ám tudomásul kell venni, hogy egyes populációk egyedszáma harminc-negyven évente csökken, majd újra megugrik. Ehhez adatokat kell gyűjtenünk, hogy a soron következő generációk tudják mihez viszonyítani a méréseiket – mondta Ábrahám Levente, akit világszerte több országból is felkértek: segítsen szakszerűen feltérképezni faunájukat. A 2010-es években felkértek, hogy az Arab-félsziget faunáját térképezze fel. Az Arab Emirátusok faunáját összefoglaló tudományos kötet már elkészült, tele csodálatos illusztrációkkal. Nemzetközi publikációi során találtak rá. Legutóbb Ománba hívták bogarászni.

– Ománnak három jellegzetes tája van: Észak-keleten hegység határolja, sivataga mészkővel, sziklákkal, kavicsokkal, óriási vádikkal, vagyis vízmosásos száraz völgyekkel nyújt változatos látványt. Dél-nyugaton van egy különleges része, amely egy teljesen más terület, egy zöld oázis a sivatagban, ahol tombol az élet. Három-féle forrásból táplálkozik a faunája. Megtalálhatók itt az eurázsiai fajok, amelyeknek széles az elterjedése, érződik az afrikai behatás a vöröstengeri szoroson keresztül, ám a legérdekesebbek azok a fajok, amelyek csakis itt találhatók meg. A fauna húsz százalékát adják. Összehasonlításképpen Magyarországon ez csupán egy százalék lehet – mondta Ábrahám Levente, akit arra kértek, írjon egy hosszabb tanulmányt, amelyben az ománi fajokat határozó kulccsal látja el, valamint a kutatókat minden lehetséges információval. Ománban még nem készült ilyen jellegű tanulmány, amely mögött egy gyűjtemény is áll, Ábrahám Levente viszont negyven éves tapasztalatot tudhat magáénak. Egy-egy kutatási területen mindig talál új fajokat, már olyan is akad, amelyet róla neveztek el: ilyen a laoszi Ábrahám darázs. Ománban még nem neveztek el róla semmit, ám Ő nagy kutatókról adott már nevet hangyalesőknek. Ománban viszont ennél érdekesebb dolog is történt vele.

– 2010-2012 környékén történt, hogy egy osztrák kolléga meglátogatott négy bőrönddel, amelyek különböző helyszínekről gyűjtött rovarokkal volt tele. Arra kért, segítsek meghatározni a fajokat. Találtam közöttük egy nagy méretű, pettyes szárnyú hangyaleső hímet, amilyet azelőtt sosem láttam. Ománban én is megtaláltam, de rajta kívül felleltem új fajokat is – mesélte szeptemberi útjáról a tudós, aki nem először látogatott az országba, ahol a nappalt inkább az árnyékban töltik az emberek. Így tett két magyar társával Ábrahám Levente is, aki éjszaka gyűjtötte a rovarokat egy négy négyzetméternyi fehér lepedővel és fénnyel csalogató rovarcsapdákkal. Jelenleg a gyűjteményt dolgozza fel, amelybe a rovarokon kívül más élőlények, például skorpiók is helyet kaptak. A csaknem háromezer darabos gyűjteményt fél év alatt preparálják.

– Ománban még a fűbe sem szívesen megyek be, hiszen nem tudni előre, milyen mérges kígyó lapul benne. A skorpiókról már tudom, hogy annál erősebb a mérge, minél kisebb az ollója – mondta az utazó múzeumigazgató, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy bármilyen csábító is egy édes vízű vízesés, még kezet se mossunk benne, mert fertőző lehet... 

Isztambulban maradt a holmija

A szeptemberi kutatóút azonnal kalandosra sikerült, hiszen a kilencven literes hátizsák, amelyben Ábrahám Levente minden felszerelését tartotta, Isztambulban elmaradt gazdájától, csupán a kézi poggyászára támaszkodhatott megérkezésekor. Ám nem ettől tartották csodabogárnak a helyiek a tudóst.

– Minden alkalommal, amikor kitelepültünk éjjel a természetbe, jöttek a kíváncsiskodók, kérdezték, mit csinálunk, mert nem hétköznapi, hogy valaki kivilágítja magát a sivatagban – nevetett. – Mindig megkérdezték, segítsenek-e valamit és hogy van-e elég vizünk. Érdekesek az omániak. A bokáig érő fehér köpeny -féle ruhát viselő férfiak egész nap beszélgetnek az árnyékban, amíg nők a gyerekekkel foglalkoznak. A munkát indiai, bangladesi, pakisztáni emberek végzik, akiknek más jellegű az öltözködésük. A környezettudatosság még gyermekcipőben jár náluk. Az épületek mesebeli palotákhoz hasonlítanak, a kerítésen belül gondozott kertek vannak, ám az utcán a szél viszi a szemetet, a műanyag palackokat…