Hazahúzza a szíve a nagydíjas prímást, akinek Roger Moore is a barátja volt

Idősebb olvasóink közül többen emlékeznek még ifj. Sánta Ferenc hegedűjátékára, aki a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban is fellépett. 
– A legszebb időt jelenti számomra Kaposvár, hiszen ott töltöttem a gyermekkoromat – felelte kérdésünkre. – Apám a Béke Szállóban zenélt, mindenki ismerte a városban. A Füredi utcában laktunk először szerény körülmények között, aztán átköltöztünk a Dózsa György utcába. Onnan a Május 1. mozira emlékszem, megvan még? Az Anna utcai iskolába jártam, jól kijöttünk az osztálytársaimmal. Egy Gulyás focista és Fehér nevű ökölvívó fiúra emlékszem az osztályból. 

Az 1945-ben született Ferenc a szintén hegedűs öccsével együtt a zenész Sánta-dinasztia negyedik generációjához tartozott. 1952-től a kaposvári zeneiskolában Lehota Dezsőnél tanult hegedülni, és 13 évesen már a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban játszott. Már gyermekként hihetetlenül nagy tehetségnek tartották. 

– A kaposvári zeneiskolában nemcsak hegedűórákra jártam, hanem szolfézsre is – folytatta az emlékezést. – A tanárom hamar azt mondta, hogy felsőbb osztályba kell kerülnöm, menjek Pécsre felvételizni a konzervatóriumba. Aztán Budapestre kerültem, mert Pécsen is azt mondták, hogy kinőttem őket. De bármikor szívesen mennék Kaposvárra, mert a szívem hazahúz... 

Pécsett minden nap két órát gyakorolt zárt ajtók mögött. De nem azért csukták rá az ajtót, mert óvni kellett a muzsikájától a fület, hanem, hogy ne szökjön ki a sportpályára focizni. Később sokat tett további fejlődéséért a Zeneművészeti Főiskolán tanára, Ney Tibor, aki egyben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezetője is volt.

– Amikor másodéves voltam a zeneakadémián, Kovács Apollónia megkért, hogy kísérjem a fellépésén. Először szabadkoztam, hogy ez még korai, de meggyőzött, hogy meg tudom csinálni – beszélt a pályakezdéséről. – Így csöppentem bele az előadó-művészetbe, jól jött a mellékes az ösztöndíjam mellé. 

Első népi zenekarát pontosan ötven esztendeje, 1973-ban alakította meg. Cigányzenészként bejárta az egész világot, de időről időre klasszikus zenét, sőt jazzt is játszott. A pályafutása elején tagja volt a budapesti Operaház zenekarának, 1969-ben a Göteborgi Szimfonikus Zenekar zenésze is volt. Már egész szépen beszélt svédül, de azóta megkopott a tudása. 

Ezer műből áll a repertoárja, Roger Moore is a barátja volt 

Bejárta az egész világot, Japánban ötször turnézott, de Németországban is sokat lépett fel, sűrűn megfordult Amerikában, Kanadában. Alapító tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak, majd a Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti igazgatója és vezető prímása lett. Magyar nóta- és csárdásfeldolgozások sorát készítette el, több mint száz CD-t adott ki. Repertoárja ezer műből is áll, hegedűversenyek, barokk szerzemények, opera-, operettslágerek, világ­slágerek, magyar táncdalok, film­zenék, magyar nóták, klasszikus és modern dalok. 

Számára nincs különbség a műfajok között, hitvallása szerint minden zenei szerzeményt jól kell előadni. A Kossuth-nagydíj méltatása szerint ifj. Sánta Ferenc, a Nemzet Művésze, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Príma Primissima díjas hegedűművész, prímás életműve kivételesen értékes és korszakos jelentőségű Magyarország számára. A világjárása alatt olyan barátokra tett szert, mint Roger Moore, akivel a közös fényképét máig őrzi otthonában.