Kontroll nélkül kapjuk és fogyasztjuk a híreket

Előadását az Országos Könyvtári Napok keretén belül szervezték meg, az íróval Kovács Zoltán irodalomtörténész beszélgetett. 

– Teljesen más helyzetbe hoznak a regények, de továbbra is szívügyem a líra. Az irodalomba való belépést olvasóként és íróként is a versek jelentették számomra – mondta el Krusovszky Dénes, aki elsősorban verseivel és novelláival írta be magát a kortárs költészet élvonalába. Nemrégiben megjelent két regénye jelentős kritikai visszhangot kapott. 

– A prózaírás teljesen másképp működik, hiszen abban mélyebben benne kell lenni, napi több órán keresztül, míg a versírás esete teljesen más irodalmi szocializáció. Ott hangulatok, szófordulatok, és jegyzetek alapján dolgozom – mondta a moderátor első kérdésére az író. Krusovszky Dénes első regénye 2018-ban jelent meg Akik már nem leszünk sosem címmel, az idén ezt a második kötete, a Levelek nélkül követte. 

– Több hasonlóság is van a két kötet között, hiszen mindegyik egy kisvárosban játszódik. Magam is egy hasonló kisvárosban éltem tizennyolc éves koromig, amelyet a regényeim helyszínéül is választottam – avatott be új regényének cselekményébe az alkotó. – Amikor az ember felnő, megpróbálja tisztázni saját viszonyát ahhoz a helyhez, ahonnét elindult. 

Az író második regénye a koronavírus-járvány után jelent meg, úgy is mondható, egy krízis­könyv, amelyben megjelenik az a fajta bizonytalanság és félelem, amely az időszakot jellemezte. – Nem a járványidőszak alatt írtam, hisz háromgyermekes apaként teljesen mással voltam elfoglalva a bezártság miatt. A regény gondolata megvolt bennem, és csak az időszak végén álltam neki. Valóban az az állapot inspirált, amikor minden bizonytalan volt, így jelent meg a regényben az a szürreális katasztrófa, hogy a kisvárosban tavasszal lehullanak a levelek a fáról, és ez megbolygatja az ott élők életét. Az érdekelt, hogy a válasznélküliséggel hogyan veszik fel a kapcsolatot a szereplők – mondta el az író. 

Krusovszky Dénes szerint a fiatalok körében is tetten érhető egyfajta krízistudat, legyen szó klímakatasztrófáról, vagy épp a társadalmi kommunikáció kríziséről. – Teljesen másképp kommunikálunk egymással a való életben, mint a virtuális térben. Korábban bizonyos szűrőkön estek át a hírek, ma már minőségi kontroll nélkül kapjuk és fogyasztjuk az információt – fejtette ki véleményét az író.