Petőfi írta a színlapot: a költő vándoréveiről mesélt a tanár és a színész

Molnár Csilla középiskolai magyartanár és Sarkadi Kiss János színművész mutatta be a korszakot és a költőt. A kávéházban az irodalom olyan szeletét igyekeznek közel hozni a nézőkhöz, amely az iskolai tananyagban nincs benne, érdekességet villantanak fel, és igyekeznek más megvilágításba helyezni az ismert tényeket. 

A témát most a Petőfi 200 bicentenárium szolgáltatta. – Kalandos és nehéz volt a vándorszínészek élete, de így indult a magyar nyelvű színjátszás – mondta Molnár Csilla, a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium tanára. – A vándorszínészek maguk írták a címlapokat, ők hirdették meg az előadást, sőt a jelmezeiket is maguk varrták. 

– Ha sikerrel jártak, étellel-itallal kínálták őket, ha azonban megbuktak, olyan is előfordult, hogy elkergették a társulatot – idézte fel Sarkadi Kiss János, a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze. 

Az anyai könnyek sem hatottak Petőfi Sándorra 

– A biztonság hiányát ellensúlyozta, hogy szabadságérzetet adott a vándorélet, és ez vonzó volt egy olyan fiatalembernek, mint Petőfi – erről már Sarkadi Kiss János beszélt a TIT irodalmi kávéházában. – Költőnk tudta, hogy az apja mérges lesz, és az anyja sírni fog, mégis a vándorszínészetet és az ezzel járó a függetlenséget választotta. 

Az irodalmi kávéházban a pedagógus és a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze közös előadásaikon foglalkoztak már a szerelemmel, az erotikával és a pajzánsággal, a gasztronómiával a magyar irodalomban, szó esett a vágáns költészetről, és egy Arany-esetet is rendeztek.