Magyar és olasz ízek is kerülnek az ünnepi asztalra Kántoréknál

– Rómában, a Volleyró Casal de’ Pazzinál sorozatban gyűjtögettük az utánpótlás bajnoki aranyérmeket az U18-as és a Serie B1-es csapataimmal, s felkerültünk a Serie A-ba, felfigyelt rám a Firenze mellett található A1-es Savino Del Bene Volley Scandicci szakmai vezetése is, és folyamatosan próbáltak magukhoz csábítani – elevenítette fel Kántor Sándor. 

– Öt év római aranyeső és két esztendőnyi magyarországi kitérő (az UTE szakmai munkáját irányította a kiváló szakember – a szerk.), valamint több külföldi ajánlat mérlegelése után végül az idén tavasszal nekik mondtam igent, amikor ismét megkerestek, hogy legyek a nagy szakmai tapasztalattal és kiváló eredményekkel rendelkező Massimo Barbolini jobb keze. Nagyon jó döntést hoztam, hiszen inspiráló és profi a környezet, Massimóval pedig sokat tanulunk egymástól. Rosszul indult a szezonunk, mert három kezdőemberünk sérült le, de hamar túllendültünk a problémákon. Múlt vasárnap például sikerült 3–0-ra legyőznünk a második legerősebbnek tartott Novara együttesét. Jelenleg a negyedik helyen állunk a bajnokságban, a CEV-kupában hamarosan a legjobb négy közé kerülésért fogunk küzdeni a francia Cannes-nal. Több volt játékosom játszik ebben a szezonban a Scandiccinál, így például a nyáron Európa-bajnokságot nyert olasz válogatott egyik húzóembere, Elena Pietrini is. Büszkeséggel tölt el, hogy a Serie A1 és A2-es bajnokságban 53 egykori olyan volleyrós röplabdázó tanítványom játszik, akiknek évekig segíthettem a fejlődését. Nagyon sok olasz edző van csapat nélkül, hálás vagyok a sorsnak, hogy a világ legerősebb női bajnokságában egyetlen külföldiként adhatom át a tudásomat (mert számomra az a legfontosabb), az ismereteimet és tapasztalataimat az edzéseken és a mérkőzéseken. 

Kemény fából faragták a lányát 

Kántor Sándor lánya, a 23 éves Mercédesz két utánpótlás olasz bajnoki arannyal a tarsolyában négy évvel ezelőtt az olasz A2-ben döntőt játszott az Orvieto csapatával, három esztendeje pedig a svájci A1-es Volley Lugano alapembere. 

– Kemény fából faragták, erős karakterű, igazi harcos természetű lány – fogalmazott a Kaposváron született röplabdalegenda, akit nyolcszor választottak meg az év sportolójának Magyarországon. – A Luganóval az első szezonban a CEV-kupa második köréig jutottak, a bajnoki meccseken pedig hónapokig hordhatta a mérkőzéseken a csapatok Top Scorer játékosát megillető meccsmezt, ráadásul ő a csapatkapitány is, illetve a mostani szezonban eddig minden meccsen az övé volt a Top Scorer-mez, s az ötödik helyen áll a svájci bajnokság legtöbb egységet gyűjtött játékosainak listáján. 

Az idei szezonban nehézségekkel küzd a csapata, három külföldi játékostól váltak meg idény közben, mert elmaradt a teljesítményük a várakozástól, úgyhogy most megfogyatkozva és tartalékosan igyekeznek helytállni. 

– A nyár végén összeköltöztek a szerelmével, Nikkel (Nikola Stevanovic, a Tigers Lugano kosárlabdázója) – tette hozzá a nyolcszoros magyar bajnok játékos. – Nagyon élvezik a közös életet, boldogan mutatták nemrég videóhíváson keresztül, hogyan varázsoltak karácsonyi hangulatot a lakásukba. Merci mindig szeretett tanulni, így belekóstolt a kommunikáció tudományába, illetve edzősködik az egyik utánpótlás-gárdájuknál, szabadidejében pedig modellkedik. Niknek is sokat segít, ő egészséges életmód és táplálkozási tanácsadóként nemrég szerzett diplomát, és már vannak ügyfelei is. 

A járvány miatt leálltak az utánpótlás-bajnokságok 

Fia, Kevin életére, sok kortársához hasonlóan, a járvány keményen rányomta a bélyegét. 

– Éppen érettségi előtt állt, amikor bekövetkezett a több hónapos lezárás, így még csak elbúcsúzni sem tudtak egymástól az iskolatársakkal – emlékezett vissza Kántor Sándor, akit hazánkban 2007-ben az évtized röplabdázójának választottak. – Az utánpótlás-focibajnokság is leállt és nagyon sokára indult csak újra. Elkezdte Rómában az egyetemen az informatikaszakot, de nem egy helyben ülő típus, fél évig bírta, hogy napi hat órát görnyedjen a gép előtt az online oktatáson. Most inkább a barátaival informatikai projektekkel foglalkoznak. A foci tavaly télen végül újraindulhatott egy lerövidített kiírással, a csapata gólkirálya volt, amikor tavasszal elkapta a vírust és emiatt nem tudta lejátszani a hátralévő meccseket. Marasztalta a római klubja, de végül úgy döntött, velünk költözik Scandiccibe, így most egy hozzánk közeli település csapatában focizik, de „túl szűknek találja a kabátot”, a következő szezonban szintet szeretne lépni. 

Olyan, mint Columbo felesége 

Kántor Sándor felesége, Tóth Kriszta továbbra is a család projektmenedzsere, a háttérből szervezi szerettei mindennapjait. 

– Az ismerősök viccesen meg szokták jegyezni, hogy olyan, mint Columbo felesége – hangsúlyozta a kétszeres német bajnok sportoló. – Természet- és ételfotózással foglalkozik az írás mellett, több weboldala is van. Bármiben számíthatunk rá, például nyáron, amikor keveset tudtam Magyarországon lenni a cesenaticói röplabdás tábori elfoglaltságaim miatt, a házunk külső-belső festését, a javítani valókat is ő csinálta meg Kevinnel és Merciékkel. 

A profi sportban nincsenek ünnepnapok, ehhez már teljesen hozzászoktak. Nagyon kevés időt tudnak együtt tölteni, amolyan rögtönzött karácsonyuk van régóta, most sem lesz ez másként a sűrű bajnoki és kupameccsek, a CEV-mérkőzések sűrűjében.

– Ennek ellenére nagy várakozás előzi meg az ünnepet nálunk – emelte ki. – Már hetekkel karácsony előtt folyamatosan mondogatjuk egymásnak: alig várjuk, hogy végre együtt legyünk, mivel a szezon közben, azaz augusztus közepétől május végéig ez az egyetlen alkalom, amikor néhány napot együtt tudunk tölteni. Scandicciben ünnepelünk, mivel 26-án már bajnoki meccsünk van, úgyhogy 25-én is edzésem lesz, Merciéknek és Kevinnek pedig 27-én már folytatódnak az edzések. Velünk ünnepel Nana, a magyar vizslánk is, aki egy betegség miatt nemrég lebénult deréktól lefelé. Igyekszünk neki visszaadni mindazt a szeretetet, amit a 11 év alatt kaptunk tőle. 

Társasjáték és kártyapartik 

Kántor Sándortól megtudtuk azt is, Olaszországban már hetekkel korábban feldíszítik a karácsonyfát, úgyhogy ezt a szokást ők is átvették, azonban a csúcsdísz mindig csak akkor kerül fel náluk, amikor végre együtt a család. 

– Két éve, amikor nem tudtak hazajönni a lányomék, telefonon keresztül közvetítettük nekik a rítust – hangsúlyozta a 2001-es olasz bajnokság aranylabdása. – A telefon a kapocs a tágabb családdal és a barátokkal is. Az improvizált karácsonyainkra jellemző történet, amit sokszor felelevenítünk ilyenkor: Japánban röplabdáztam, és mivel ott nem ünnepelnek, nem találtunk karácsonyfát. Így egy kertészetben vettünk egy pici tuját, azt díszítettük fel a gyerekek által készített díszekkel. Tavasszal pedig elültettük az oszakai lakásunk melletti kis parkban, megfogadva, hogy egyszer visszatérünk és megnézzük, mekkorára nőtt. 

Közel harminc esztendeje többlaki életet élnek és ez valószínűleg így is marad. Az állandóságot az adja, hogy nyáron Magyarországon találkozunk, ekkor tudunk több időt együtt tölteni és találkozni a tágabb családdal és a barátainkkal. 

– A karácsonyi menü is rögtönzött, valódi kívánságműsor, magyar és olasz ízekkel – húzta alá megyei Príma Primissima díjas sportoló. – Van bruschetta és bresaola rukkolasaláta-ágyon, Emilia Romagna-i cappelletti töltött tészta húslevesben, lazac, pörkölt, zserbó és az olaszok ünnepi sütijei, a panettone és a pandoro. A rövidke időt igyekszünk jól kihasználni, elmaradhatatlan nálunk a társasjátékozás és a kártyapartik, a nagy ölelkezések. Visszanézzük a gyerekekről készült régi családi videókat is, illetve most alig várjuk, hogy sétáljunk egy nagyot Scandicci olíva- és szőlőültetvényekkel borított dombjai között és reméljük, jut idő Firenze felfedezésére is. Egyetlen fájó pontja van az ünnepnek, az hogy nagyon hamar eljön a búcsú ideje. Szoktuk emlegetni a feleségemmel a mondást, ami a „vándoréletünkre” és a karácsonyainkra is nagyon igaz, hogy két dolgot adhatunk a gyerekeinknek: gyökereket és szárnyakat.