Több akadémista is szerepel az élvonalban, még sincs áttörés

A Magyar Olimpiai Bizottság megrendelésére komplex tanulmány mérte fel az élsport legutóbbi két évtizedét, és az egyelőre nem nyilvános értekezésből a napokban a Telex szemlézett néhány megállapítást. Ezek szerint a tao bevezetése óta az eredményesség a sportágak többségénél rosszabb, mint amilyen a kiemelt támogatás tíz éve tartó időszaka előtt volt. Ugyanakkor a tanulmány megállapításai szerint az utánpótlás eredményességére jó hatással volt a megnövelt támogatás, ám mindez már nem érvényes a felnőtt korosztályra.

A kézilabda a labdarúgás utáni második legnagyobb szeletet hasította ki magának a támogatási összegekből, és a Nemzeti Kézilabda Akadémia megalapításával a sportág a futballt leszámítva összes riválisát megelőzte az utánpótlásképzés, nevelés terén.

– Az utánpótlás-nevelés összetett munka, eredménye tízéves távlatban mérhető, a mi legidősebb generációnk is csak most huszonhárom éves – mondta Mocsai Tamás, a Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője. A korábbi 190-szeres válogatott kézilabdázó elmondta, ő még abba a generációba tartozott, amikor az élsport az élet egyik kitörési pontjának számított. Mára ez szerencsére megváltozott, nem kell ahhoz profi sportolónak lenni, hogy valaki világot lásson, ám ez új helyzetet teremtett: a mai fiatalokat mással kell és lehet motiválni, mint anno az ő korosztályát. 

– Tény, hogy az akadémiákról, így a NEKA-ról is kevesen kerülnek be a magyar BL-csapatok keretébe, holott a korosztályos válogatott tagjaiként vb-t és Eb-t is nyertek – emelte ki az ügyvezető. – De egy tizennyolc vagy tizenkilenc éves gyerek még nincs felkészülve arra, hogy a Bajnokok Ligájában világsztárokkal vegye fel a versenyt. Ez egyébként máshol is ritkaság, kevés példa akad erre, hiszen ez egy folyamat. Először a felnőttek között kell teljesíteniük, utána érhetik el egy BL-gárda keretét, illetve mutathatják meg magukat a válogatottban.

Ugyanakkor nem csak a társadalmi környezet, de a sportág is rengeteget változott az ő profi karrierje óta. A kézilabda világszerte, de főleg Európában topkategóriás sportággá fejlődött, nagyon sokan űzik, a korábbinál nagyságrenddel több jó csapat jelent meg. A konkurencia határozottan nőtt, a szűk világelitbe csak a legjobbak tudnak bekerülni. A játék felgyorsult, dinamikusabb lett, korábban nem ismert taktikai vagy technikai elemek jelentek meg. Eközben az idény kitolódott, lényegében az egész évben egymást érik a mérkőzések, a világesemények, a válogatottnak sokkal kevesebb ideje van a közös felkészülésre.

– Erre kell szakmai választ találni, vagyis még jobban kell a játékosok képességeinek fejlesztésére fókuszálni, s ami legalább ennyire fontos, hogy egyéniségeket kell nevelnünk – hangsúlyozta Mocsai Tamás, aki szerint a helyzet megváltoztatásához a kézilabda-társadalomnak változnia kell, szorosabban kell együttműködniük az egyesületeknek és maguknak a játékosoknak is.

Paradox, de utóbbiak fejlődését esetenként pont a sportág relatív gazdagsága gátolja, ugyanis egyre kevesebb játékos vállalja a légiós élettel járó bizonytalanságot és a külföldön jellemzően kevesebb fizetést.

– Egy fiatalnak a biztos fejlődést kell szem előtt tartania, egy pályafutás kezdetekor ennek kell a döntő érvnek lennie – fogalmazott a játékoskarrierje alatt több Bundesliga-klubban is megfordult ügyvezető. – Ha ezt külföldön látja biztosítottnak, akkor ott. Ha ebben az életszakaszban nem ez a rendezőelv, akkor az nem jó.