Újra együtt támadták a kaput a Nikolics-testvérek

Egy hatalmas vargabetű után ismét egy csapat mezében léptek pályára a Nikolics-testvérek. A zentai születésű labdarúgók együtt, még 2005-ben érkeztek Magyarországra, ahol előbb a másodosztályú Barcs csapatát erősítették. A dél-somogyi gárdában már az első bajnokin felhívták magukra a figyelmet, hiszen Vukan és Nemanja is eredményes volt, a csapat pedig 3–1-re nyert a BKV Előre ellen. 

A fivérek a 2007/2008-as szezont már Nagyberkiben kezdték, a szintén másodosztályú Kaposvölgye VSC együttesében ősszel tizennyolc gólt szereztek, ebből Nemanja tizenötöt. Ekkor vált szét a testvérpár útja, hiszen Nemanját már a télen szerződtette az akkor NB I.-es Kaposvári Rákóczi FC, ahonnét a csatár elindult hódító útjára. A fivérek 2007. november 25.-én (a magyar labdarúgás napján) játszottak utoljára együtt a Kaposvölgye VSC–Integrál DAC egy-eggyel záruló bajnokin. Így vasárnap egy különleges napra ébredhettek, hiszen tizenhat esztendő után ismét egy mezben futottak ki a pályára a nagyatádi Mudin Imre Sportcentrumban, a Nagyatádi FC–FC Barcs gálamérkőzésen. 

A különleges alkalomra szinte zsúfolásig megteltek a lelátók, s már a bemutatáskor is lehetett érezni, nagy szeretettel fogadták Nemanját a Rinya-partján. A kezdő sípszó előtt ezt ajándékokkal is kifejezték, az esemény ötletgazdája és szervezője, a Nagyatádi FC, illetve a város, valamit az FC Barcs vezetői is köszöntötték egy-egy emlékplakettel a fivéreket, akik ezt látványos megoldásokkal és gólokkal hálálták meg a pályán. Már az első félidőben egy-egy mesterhármasig jutottak, összesen pedig hétszer mattolták a barcsi védelmet mielőtt a 85. percben vastaps kíséretében elhagyták a pályát. A lefújást követően sok fiatal rohamozta meg Nemanját egy aláírásért, közös fotóért, vagy bármilyen relikviáért.

– Nem számoltam, hány aláírást osztottam ki – mondta nevetve Nemanja Nikolics, arra a kérdésre, hogy hányszor kértek tőle autogramot. – Tizenhat éve játszottam együtt, egy csapatban Vukannal, ezalatt az idő alatt rengeteg minden történt. Büszke vagyok arra, hogy a testvérem megtalálta a számítását Nagytádon. A foci egy játék, egy gyönyörű sport, de az életben számomra fontosabb a család és az, hogy nyomot hagyj az emberekben, így öröm volt látni, hogy Vukant mennyire szeretik és tisztelik itt. Emiatt is szeretném megköszönni a nagyatádi vezetőségnek az egész klubnak, hogy lehetővé tették azt, hogy újra egy csapatban játszhattunk, ezzel felraktam az i-re a pontot, mivel mindig is az volt a tervünk, hogy ez a pályafutásunk végén újra sikerüljön.

Láthatóan jól érezték magukat a pályán a testvérek, hiszen rengetegszer keresték egymást a kapu előtt, s a nagyatádiak is rendre őket próbálták helyzetbe hozni.

– A csatárokat a gólok minősítik, egész pályafutásom alatt gólokat akartam szerezni, akárcsak a testvérem, aki többször is volt gólkirály az NB III.-ban, illetve a megye egyben – tette hozzá Nemanja. – Nem volt olyan reflektorfényben, mint én, de azt nem lehet tanítani, amit tud, mindig jól helyezkedett a kapu előtt, ezt ezen a mérkőzésen is bizonyította, hiszen négyszer is betalált. Most először találkoztam a nagyatádiakkal, de a foci nyelve nem bonyolult, csak az emberek túlbonyolítják ezt a játékot. A pálya is mindenhol ugyanakkora. Az intelligencia fontos tényező, ha nemcsak erőből játszol, hanem fejjel is, akkor bárhova be tudsz illeszkedni. Lenyűgöző volt számomra, hogy a srácok szombaton is játszottak, de átérezték azt, hogy számunkra ez egy fontos mérkőzés, sokat futottak, minden labdával próbáltak minket megtalálni. Többször nyilatkoztam azt, bárhol is játszom, mindig gólokat akarok szerezni, legyen ez Bajnokok Ligája, válogatott vagy egy gálamérkőzés.

A korábbi válogatott támadó szemmel láthatóan még mindig jó formában van, s a labdával is megőrizte jó bartáságát.

– Amióta bejelentettem a visszavonulásomat sokat hívtak, hogy menjek hozzájuk levezetni, de ha eldöntök valamit, amellett kiállok – folytatta. – A családommal akarom tölteni az időt, nem akarom, hogy hétvégén csak azért focizzak, mert félek kiszállni ebből az egészből. Jó

volt, húsz évig tartott, fantasztikus dolgok történtek velem. Büszkébb vagyok a nehezebb pillanatokra, mint jókra, mert az előbbiekben mutatkozik meg, kinek milyen a karaktere. Eldöntöttem, hogy 35 évesen, amikor még éreztem, hogy NB I.-ben is simán tudnék játszani, abbahagyom, mert másra szeretnék fókuszálni, de ha ilyen gálamérkőzésekre meghívást kapok azt szívesen vállalom. Ez viszont sokkal több volt nekem, mint egy meccs. Amikor reggel elindultam Székesfehérvárról sok minden kavargott a gondolatimban. 2005-ben, amikor elindultunk és Barcson játszottunk egy nehéz időszak volt, de a következő közel húsz éveben sok minden történt, amire büszke vagyok, de ezekért keményen meg kellett dolgoznom.

A gálamérkőzés során Papp Zoltán, a Nagyatádi FC vezetőedzője több utánpótláskorú labdarúgót is pályára küldött, hatalmas, örök életre szóló élményt nyújtva ezzel számukra.

– Nem kellett motiválni a fiatalokat, mert lehetett látni, ha hibáznak, akkor is jól reagálnak rá és ez a fontos – tette hozzá Nemanja Nikolics. – Hosszú út áll előttük, amire nem szabad úgy gondolniuk, hogy azért nem fog sikerülni, mert Nagyatádon, vagy Barcson játszom, hiszen én vagyok erre az elő példa, hogy sikerülhet, kemény munkával, önbizalommal. Mindig is próbáltam biztatni azokat a fiatalokat, akik akarnak dolgozni, de azokkal nem foglalkozom, akik egy NB I.-es meccs után már nagy játékosnak tartják magukat. Ezek a gyerekek reggel is játszottak, majd délután is. Ez megmutatta, hogy van belső erejük, motivációjuk, csak ki kell tartaniuk, akkor is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ők szeretnék, hiszen a kemény munkának mindig van gyümölcse. A kilenc éves kisfiamat is így próbálom biztatni, mentorálni, mert szeretne focista lenni.

A fivérek pályafutása bár nagymértékben eltér, de egy közös azért van benne, mind a ketten Magyarországon találták meg a számításukat, a családjukat és az otthonukat is. Vukan 2009-ben igazolt Nagyatádra, s egy rövid szentlőrinci kitérőt leszámítva a mai napig a vármegye egyes gárda színeiben veszélyezteti a kaput. A Rinya-parti csapattal a harmad-, illetve a negyedosztályban is szép sikereket ért el, s több alkalommal hódította le a gólkirályi címet is.

– Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy ebben a városban játszottunk utoljára együtt, bár ezt nem gondoltam volna 2009-ben, amikor ide igazoltam – fogalmazott Vukan Nikolics. – Nagyatádon lettem apa, itt találtam meg életem párját, így egy nagyon szép történet kerekedett ki belőle. Ez a város az otthonom, s örülök annak, hogy ilyen sok néző előtt játszhattunk, azt pedig külön öröm volt látni, hogy rengeteg zöldbe öltözött nagyatádi gyerek volt a lelátón. Bízom benne, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is szeretném megköszönni a nagyatádi és a barcsi egyesületnek is, hogy ez a meccs létrejöhetett.

Nemanja Nikolics, a korábbi lengyel, észak-amerikai és magyar gólkirály az idén nyáron jelentette be visszavonulását. A Videoton legeredményesebb támadójának, aki 43 alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban minden eredményét a teljesség igényével szinte fel sem lehetne sorolni, de ezen a gálamérkőzésen nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy újra egy csapatban játszott Vukannal, akivel igen fiatalon kerültek Barcsra, majd Nagyberkibe.

– Támaszt nyújtottunk egymásnak, amikor Magyarországra kerültünk – mondta Nemanja. – Vukannak sem volt sokkal több tapasztalata, hiszen tizenhét hónappal idősebb, de mindig is felnéztem rá, mint idősebb testvérre. A harc viszont megvolt a csapatba kerülésért, felvettük a versenyt, mert hiába akartunk ketten, együtt játszani, a sport nem kívánságműsor. Pályafutásom során mindig is felnéztem az idősebb játékosokra, amikor pedig nem volt igazuk, azt munkával akartam bebizonyítani.