A nyolcadikról a tizenhatodik helyre csúszott a Siófok

Nyolc fordulón át tartotta magát Dragan Vukmir együttese, mely az utolsó tízre aztán szétesett, egy győzelem mellett nyolcszor is kikapott, többek között az újonc BVSC–Zuglótól és a sereghajtó Credobus Mosonmagyaróvártól is. A riválisok ellen különösen nem ment, az utolsó hat – Soroksár SC, Szombathelyi Haladás, BVSC–Zugló, Tiszakécskei LC, FC Ajka, Credobus Mosonmagyaróvár – együttessel szemben a megszerezhető tizennyolc pontból ötöt gyűjtöttek be. A pályán kívül is "zajlott az élet", Dragan Vukmir környezetéből előbb eltűnt a már több mint ötszáz meccsen közreműködő masszőr, Borza Attila, majd a nyári átigazolási időszakban érkező Nagy Richárd és végül a sárga-kék mezben 122 bajnokit lejátszó csapatkapitány, Polényi Gábor, illetve a három éve a klub kötelékébe tartozó pályaedző Nikházi Márk. Már nem is meglepő, hogy az utolsó négy fordulóban három (!) piros lapot gyűjtöttek be a labdarúgók, a záró háromban pedig tizenhárom gólt. Kétségkívül kirívóan sok sérülés volt Dragan Vukmir keze alatt – a felkészüléstől az utolsó bajnokiig – az ősszel, melyek egy része nem is bajnokikon történt és ezek nagyban befolyásolták az eredményességet.
A klub másodosztályú történetének leggyengébb őszi teljesítményében főszerepe volt annak, hogy a balatoniaké a leggyengébb első félidő a másodosztályban, tizennyolcból egyetlen egyszer vezettek a szünetben, kilencszer voltak viszont hátrányban. Nem sikerült ütőképes kezdőt találnia Dragan Vukmirnak, de a cserékkel sem volt "szerencséje", hisz mindössze két találat érkezett a padról, egyik sem hozott pontot, tehát nem osztott, nem szorzott.

Az egykor védőként remekelő labdarúgótól, Dragan Vukmirtól némileg meglepő, hogy tanítványaié a második legtöbb kapott gól (34), tizennyolcból mindössze kettő bajnokit – FC Ajka, Szeged-Csanád Grosics Akadémia – tudtak lehozni nullára. "– Sikerült stabilizálni a védekezést – nyilatkozta Dragan Vukmir egy újságírói kérdés kapcsán, ami arra vonatkozott, hogy miként sikerült a legutóbbi kiírás tavaszi szezonjában tizennyolc meccsen harminchárom pontot szereznie a BFC Siófokkal. Ha ez volt a titok, talán most is érdemesebb lett volna nagyobb hangsúlyt erre fektetni, különösen annak tudatában, hogy Horváth Péter távozása után nem maradt minőségi támadó a keretben. Legalábbis ezt támasztja alá, hogy senki nem szerzett több gólt annál a Nagy Richárdnál, aki az utolsó hét fordulóban már nem is játszott. Dénes Csanád Vilmosék tizennégy találatig jutottak, a bajnokik felén, kilencen képtelenek voltak bevenni az ellenfelek hálóját, a Siófok táblát elhagyva egyenesen értékelhetetlent nyújtottak, 720 perc alatt összesen háromszor találtak be, abból egyszer öngólt vétett az ellenfél: Kazincbarcikán egy beadást ütött be a saját kapujába Tóth Balázs. Nyolc meccsen négy pontot szereztek idegenben, ami nem a legjobb előjel tavaszra, amikor kilencszer utaznak és csak hétszer játszanak a Révész Géza utcai stadionban. Igaz, hazai pályán sem sokkal jobb a mérlegük, hisz tíz meccsen kilenc pontot hoztak össze Varjasék.

Varjas, Kitl, Polényi játszott a legtöbbet

A két kapus mellett huszonnégy mezőnyjátékosnak adott lehetőséget Dragan Vukmir az ősszel, a pályára lépők átlagéletkora 22,5 év volt, a 21 éven aluliak játékideje ezt a kort idén betöltő László Dávid és Winter Dániel nélkül is meghaladta a 3700 percet. A legtöbb bajnokin Dénes, illetve László kapott lehetőséget, kezdőként nem ők, hanem a Kitl Miklós, Varjas Zoltán és Polényi Gábor futottak ki legtöbbször a pályára, akik közül Kitl gyűjtötte a legtöbb sárga lapot a másodosztályban, szám szerint nyolcat. A legtöbb játékperc Varjasé (1522), Kitlt (1510) és az utolsó fordulóra a keretben sem lévő Polényit (1503) megelőzve! Dragan Vukmir kapusai nem fértek fel a dobogóra, Winter ugyanis tíz találkozón védett, Hutvágner Gergely pedig nyolcon, egy-egy kapott gól nélküli bajnokija volt mindkettőjüknek.