Tizenöt évesen debütált a felnőtt élvonalban a NEKA játékosa

Szoros versenyfutás zajlik az U19-es élvonalbeli leány kézilabda-bajnokság Nyugati csoportjában a négyes döntőt érő első két helyért: a Győri ETO és a Szent István SE azonos pontszámmal áll az élen (az előbbinek jobb a gólkülönbsége), a két csapatot pedig a vesztett pontok tekintetében kettővel lemaradva követi a NEKA, néggyel pedig a Budaörs és a kínai U19-es válogatott.

A balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia korosztályos együttesének egyik húzóembere, jelenleg legeredményesebbje a jobbszélső Katona Lujza, aki 15 évesként, az első ifjúsági évadában mutat be remek produkciót az idősebbek között.

A fiatalt először a kezdetekről kérdezte az Utánpótlássport: a kézilabdázást hatévesen kezdte, Békéscsabán.

– A szüleim egészen kiskoromtól támogattak a sportolásban, a családomban már akkor is központi szerepe volt a mozgásnak. Nyolcévesen tűztem ki azt a célt, hogy NB I-es játékos leszek – emlékezett vissza Katona Lujza, aki 13 esztendősen került a NEKA-ra. – Nem volt egyszerű ilyen fiatalon elköltözni Békéscsabáról, de Balatonbogláron rengeteget segítettek az edzők, a tanárok, a nevelők, és a csapattársak – kicsit, mintha a második családom lettek volna, vagy lennének még mindig. Ez azért megkönnyítette, hogy megszokjam a változást. Szerencsére fokozatosan tudtam fejlődni az utóbbi években, ráadásul mindig idősebbek között játszva: amikor ide kerültem, az U15-ösök, tavaly a serdülők, idén pedig már az ifik között játszhatok. Jönnek sorban a lépcsőfokok, amikre eddig szerencsére fel tudtam lépni.

A balkezes játékosnak nem okozott problémát, hogy beilleszkedjen az idősebbek közé.

– A csapattársak rögtön befogadtak, ugyanúgy kezelnek, mintha egyidősek lennénk – emelte ki a jobbszélső. – A fizikális részével sem volt gond, a szüleim már egészen fiatalon vittek gyógytornára, ahol sokat erősödtem. Magabiztosan vártam az évad kezdetét, szerintem csak így lehet elérni a céljainkat. Arra azért nem számítottam, hogy rögtön fontos eleme leszek a csapatnak, de annál nagyobb az örömöm. A legemlékezetesebb meccsünk az ősszel a Győr elleni, idegenbeli győzelem volt, igazi rangadót játszottunk. Ez fontos siker volt a négyes döntőbe jutás szempontjából, ami a legfőbb célunk ebben az idényben.

Katona tavaly októberben már az NB I-es felnőttcsapat kispadjára is leülhetett, épp a Békéscsaba ellen, ám akkor még nem dobták be a mély vízbe. Január második felében viszont már igen: az Alba Fehérvár ellen debütált a „nagyok” között.

– Nem hiszem, hogy szándékos volt, hogy épp a nevelőegyesületem ellen neveztek be először a keretbe; az egyik jobbszélsőnk megsérült, emiatt kellett beugranom – mondta. – A szüleim a lelátóról nézték a meccset, azt mondták, ilyen örömöt már régen láttak az arcomon, mint a bemutatásoknál, amikor felfutottam a pályára. Játékidőt először a Fehérvár ellen kaptam: óriási volt az örömöm, nem felejtem el azt az öt percet. NB I-es játékosnak viszont véletlenül sem nevezném magamat, majd talán száz élvonalbeli mérkőzés múlva.

A serdülőválogatottban is szereplő játékos a céljait is megosztotta.

– Szeretném, ha minél  jobban szerepelnénk az U19-esekkel a bajnokságban, a felnőttek között pedig – ha megkapom a lehetőséget – remek lenne megszerezni az első gólomat – hangsúlyozta Katona Lujza. – A nemzeti csapatba nem egyszerű bekerülni, de bízom benne, hogy a folytatásban is ki tudom majd harcolni a helyemet. Az álmom pedig, hogy felnőttvilágversenyen is részt vehessek majd, illetve hogy egyszer külföldi klubban is kipróbáljam magamat.