Hírek

2011.09.10. 05:58

Pintérék „csukda projektje”

Miután Pintér Sándor belügyminiszter nem egyszerű zsaru, hanem – hogy úgy mondjam – tőrőlmetszett rendőr, nem csoda, hogy csak és kizárólag rendészeti eszközökben képes gondolkodni, potenciális bűnelkövetőket, a társadalomra veszélyes alakokat látva az összes hajléktalanban.

Stanga István

Hogy mi igaz azokból az enyhén szólva is vérlázító állításokból, amelyeket Győri Péter, a Menhely Alapítvány vezetője fogalmazott meg az egyik honi internetes portálnak adott interjújában, nem igazán tudom, de ha az általa elmondottaknak csak a fele fedi a valóságot, jómagam már azt is egészen elképesztőnek tartom. Hogy miről is van szó pontosan? Nos, Győri szerint a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium immáron hosszú hónapok óta tervezgeti, hogy különféle, üresen álló épületekbe – így például valamikori laktányákba – zárnák a hajléktalanokat, sőt, az is felmerült, hogy ezeken a helyeken esetleg rendőrökkel őriztetnék őket. Mint a Menhely Alapítvány vezetője elárulta, információik vannak arról, hogy az általuk csak „csukda projekt”-nek nevezett ötlet megvalósítása ügyében már nemcsak ezer és egy megbeszélés zajlott le, de a belügyi tárca folyamatosan keresi azokat az ingatlanokat, ahová a már elfogadott és érvényben lévő szabálysértési jogszabályokra hivatkozva becsukhatnák a fedél nélküli embereket. Győri úgy véli, Pintérék elgondolása nem egyszerűen „napirenden van”, hanem létezik egy kifejezetten „erős politikai szándék” is annak megvalósítására. Így egyebek mellett arra, hogy a „csukda projekt” keretében Budapesten 800 férőhelyet hozzanak létre, ahol őrzött körülmények között tarthatnák a hajléktalanokat. És bár ebben a pillanatban szinte lehetetlen megjósolni, valóság lesz-e a jogi és megvalósíthatósági szempontból is nagyon erősen megkérdőjelezhető elképzelésekből, a Menhely Alapítványnál azt tervezik, amennyiben a minisztérium kitart a szándékai mellett, úgy egy jogsegély-szolgálatot hoznak létre a hajléktalanok védelme érdekében.

No, már most, figyelembe véve Pintér anyagi helyzetét, aligha valószínű, hogy egyszer eljönnek majd azok az idők, amikor maga a belügyminiszter is a hajléktalanok kenyerét lesz kénytelen enni, ám ettől függetlenül némi empátiát mégiscsak mutathatna. És ez akkor is igaz, ha azt valamennyien tudjuk, hogy mivel a bőréből nem bújhat ki senki, így egy-egy problémát mindnyájan az egyéniségünkhöz, a mesterségünkhöz legjobban passzoló módszerek, eszközök segítségével igyekszünk orvosolni. Nyilvánvaló hát, hogy ha Orbán a hajléktalankérdés megoldását egy szociológusra, esetleg egy egészségügyi szakemberre bízza, most nem arról diskurálnánk, hogy hová és hány embert lehet bezárni, meg hány fegyveressel kell őriztetni, és így tovább, és így tovább, hanem hogy miként lehet a fedél nélkülieket a leghatékonyabban támogatni, vagy hogy mely betegségekre és mennyi időnként kell őket szűrni. Miután azonban Pintér nem egy egyszerű zsaru, hanem – hogy úgy mondjam – egy tőrőlmetszett rendőr, nem csoda, hogy csak és kizárólag rendészeti eszközökben képes gondolkodni, potenciális bűnelkövetőket, a békés polgárokra veszélyes alakokat látva az összes  hajléktalanban. (Különösen, ha – mint történt az a csepeli erdőben elásott holttestek kapcsán – a miniszterelnöktől a társadalom perifériájára szorult emberek ellenőrzését parancsba kapja.) Így aztán magam nemcsak, sőt, nem elsősorban Pintért hibáztatom, amiért kvázi „börtönépületeket” keres az utcák és terek lakóinak, hanem azokat, akik őt a hajléktalanügyekkel megbízták. Ám ha már így alakult, valaki igazán szólhatna neki, hogy nem jó úton jár.   

Ezek is érdekelhetik