Király L. Norbi ébredése és az élő műsor deficites varázsa

A kaposvári bevásárlóközpontban lehetett őrjöngeni és megőrülni Király L. Norbiért úgy, hogy esetlegesen képernyőhöz is jussunk, mármint belülről. Az X-Faktor stábja többször is bejelentkezett a szombati döntő alatt, ami azért nem volt kis munka, mert a sikításra és papírzászló lengetésére hadra fogható tinédzserek csak nagy jóindulattal súrolták az ötvenes létszámot.



Ehhez persze még hozzá kell venni, hogy körülbelül ugyanennyien figyelték a szomszédos bárból, mi történi az ételudvar szétpakolt terén, ahol egy mini színpad és egy közepesnél valamivel kisebb kivetítő árválkodott az idetelepített rivaldafényben.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Bejelentkezés
[/caption]

Az este fél hétre hirdetett rendezvény elején Mc Dc lökött pár jóindulatú rímet Norbinak és Kaposváron szurkoló csapatának, de az élő bejelentkezésekig gyakorlatilag csak annyi történt, hogy István Dániel többször is mikrofonba harsogta: mit is kell csinálni, ha eljön az idő.

Márpedig az idő eljött, többször is. A koreográfia mindannyiszor ugyanaz volt. Dani mindig időben trombitálta össze a lézengő zászlósokat, akik a maguk módján tömeget képeztek - szerencsére nem testnevelés órai sorakozó volt a tét - s beleharsogták a szombat estére legaktuálisabb jelszavát: Nor-bi! Nor-bi!

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Búcsú...
[/caption]

A készítés, illetve a műsor szempontjából biztosan profira sikeredett az este, a televíziónézők valószínűleg nem érezték azt a bizonytalan, furcsa deficitet a bevásárló központ levegőjében, amit talán Norbi produkcióiban is utol lehetett érni.

Mert bár Király L. Norbi D. Nagy Lajossal próbált jobbat remélni, de első fergeteges Joe Cocker dala és Kid Rock Alabama-szeretete sem ingerelte eléggé fel a szavazókat. Így lett, amire számítani lehetett, a kaposvári fiú kiesett az X-Faktor első döntőjéből.

Ezt többféleképpen is olvashatjuk. Rezignáltan beletörődhetünk, mint ahogyan a kaposvári élőműsorba csoportosuló, majd az éjszakába szétszóródó fiatalok. Sóhajthatunk egyet, hogy azért ez mégis csak egy énekverseny, vagy gratulálhatunk magunkban - s ha tehetjük személyesen is - hogy legalább eljutott odáig. Ameddig ő sem remélte volna...