Párizsi-teszt: Rubint Réka combjától Scooby Doo-ig ettünk

Kommandónk ismét útra kelt, végigjárta a város kisebb-nagyobb bevásárlóközpontjait, hogy megfelelő, ám egyáltalán nem reprezentatív készletet állítson össze. Mindezek után lapunk munkatársai a korrekt olvasói tájékoztatást szem előtt tartva végigkóstolták a többkilónyi felhozatalt, hogy az egyes termékeket különböző kategóriák szerint értékeljék. Mint a korábbi alkalmakkor, a vizsgálat természetesen ezúttal is teljesen szubjektív, ám talán mégis segít eligazodni a parizerek világában. A gondos válogatást követően 17 termék került terítékre, melyeket külcsín, illat, állag és íz alapján vizsgáltak és értékelték – 0-10–es skálán – szakértőink.

– Olyan, mint Rubint Réka combja három évvel a csúcsformája után, gyantázás előtt – jegyezte meg a Norbi Update formája láttán ifjú online szerkesztőnk; a pontszámokból azonban kiderült, Schobertné sokak tetszését elnyerte. Legalábbis a többi versenyzővel szemben.
A plasztikusan „halott ember f..kához” hasonlított CBA-termék ugyanis már küllemével elriasztotta a próbázókat. A külcsínversenyben – s mint utóbb kiderül, minden szempont alapján – a Pick-család tarolt: jobb benyúlással a szegediek mangalicás felvágottja győzött, megelőzve sertés- és nosztalgia marha-kollégáját.

– Pöcegödörbe zuhant szkunksz – hőkölt hátra sokat látott fotós kollégánk, miután szaglószerve húsz centire került az előbbi kategória sereghajtójához.
– Inkább záptojásból rittyentett rántotta sok pálpusztaival – kontrázott kiadós munkatársunk, borítékolva, hogy a hárombetűs versenyző ezúttal is a mezőny végére kerül, bár ezúttal nem sok hiányzott, hogy lehajrázza a hypóval locsolt égett gumi szagát idéző Suga Foodos riválist. A pontszámok összeadása után kiderült, ebben a versenyben is a szőrös disznó alapú versenyző vitte el a pálmát, s a dobogóra is gyárbéli társai kerültek, csak ezúttal fordított sorrendben. Utóbbiak állagukban viszont már verhetetlennek bizonyultak, s holtversenyben söpörték be a kategória aranyát; a citromdíj – minő meglepetés – a tördelőszerkesztőnk szerint darált polippal töltött medúzát idéző – s valóban meglepően hajlékony – CBA-s parizernek jutott.

A legnagyobb vitákat természetesen az ízverseny generálta. Hamarost kiderült, szerkesztőségünkben egyesek a legfinynyásabb gourmandok ízlésével rendelkeznek, másoknak viszont a bab is hús.
– A talján jelleget a kóbormacska-esszencia jelenti benne – morfondírozott el az olaszos nevű Dulano-terméket a szájában forgatva korrektorunk.
– Akkor legalább van valamicske húsíze – reménykedett fitneszőrült sportos kollégánk. – Ennek a baromfi jellegét a csirke tolla, csőre, csontja és belső részei adják – állította, majd nagy ívben a szemetesbe köpte a Tesco gazdaságosát.

Máskor szószátyár szerkesztőnk viszont csak némi pantomimmel tudott csatlakozni a beszélgetéshez, ugyanis éppen az Alföldi-Hús párizsiját tömte a szájába, ami előbb esőtáncra, majd nem sokkal később kiadós fogmosásra késztette.
– Ez tényleg marha – mutatott a sarokba ügyeletes fotósunk. Azt hittük, végre valami finom falatra bukkant, ám kiderült, hogy csak jó tollú kolléganőnkre célzott, aki méretes darabot tört a tescós marhapárizsiból. Tizenkét menetes mérkőzés kezdődött, igazi profi küzdelem, és sokáig úgy tűnt, ifjú munkatársunkat sarokba szorítja a népszerű Value, ám végül a kitartás és a jobb erőnlét meghozta a várt sikert: a párizsidarab leért...

– Csónaklakkba áztatott palotapincsi, sok borssal – tért át ezek után a Karát versenyzőjére, s ezzel egyúttal ki is érdemelte a szerkesztőség legbátrabb embere címet – bár néhányan csak vakmerőnek tartották, s előrelátóan dúdolni kezdték neki a Beatlestől az ">Egy nehéz nap éjszakáját...

Ami nemcsak őt fenyegette, hanem mindenkit, aki a középmezőnybe nem kerülő termékeket becsületesen végigkóstolta. Az alsóházi versenyzők ugyanis nem mindenkitől érdemelték ki a fogyaszthatóság minimumát jelentő egy pontot. A négy és feles átlag alattiak általában heveny káromkodásokat váltottak ki a tesztelőkből, akik így hálás-párás pillantásokkal méregették a középszerű, ám mégis fogyasztható parizereket. A fentiek alapján senkinek sem okozott meglepetést, hogy a dobogóra – sőt, Scooby-Doo révén a negyedik helyre is – a pickesek kerültek. Egyúttal bebizonyosodott, még a parizerekre is igaz: az ehetőért fizetni kell...