Cigánytemetés: viszkivel áztatták utolsó evilági útját

Miután az ég is megsíratja az 52 esztendős korában elhunyt férfiút, eláll az eső, enyhül a szél. Százszám gyülekeznek az emlékezők, cigánytemetéshez méltó pompával és fényűző külsőségekkel halmozva el szerettüket.
– Milliárdokról beszélnek, gazdag, de jó ember volt – súgja a fülembe egy ismerős.
– A temetése az első igazi luxus az életében, sosem volt hivalkodó, rongyrázó ember – mondja egy rokon, gyermekkori jóbarát.
Mondják, Horváth József keményen megdolgozott vagyonáért. A Cseri úton volt a telepe, ott élte mindennapjait, és a jómód nem ütközött ki rajta. Egyszerű ember volt, aki megbecsülte, amije van.

[caption id="" align="aligncenter" width="340"] Viszkivel locsolták előtte az utat
[/caption]

– Egy időben nem vetette meg az italt, szegénykém, de már régen jó útra tért, csak a cigarettát nem tudta letenni – búslakodik mellettem egy asszony.
– Bátyja ugyancsak az ötvenes évei elején ment el néhány éve – töröl ki egy könnycsepet szeme sarkából egy másik rokon.
Közben a felkerekedő szél belekapaszkodik a fájdalmasan felbúgó klarinét hangjába, hegedűsöket, nagybőgősöket látni, amerre a szem ellát. Hatvanan érkeztek, két busszal a fővárosból.
– Sokan vagyunk a 100 tagúból is – gyújt egy staubra az aprótermetű prímás –, majd vonót ragad ismét.

[caption id="" align="aligncenter" width="340"] Fájdalmas a búcsú
[/caption]

A nehéz fakoporsóra rogyva kisírt szemekkel gyászolja párját az özvegy. Búcsúzik. A pap és a kántor Urunkhoz, Istenünkhöz szól, fogadja irgalmába „József testvérünk lelkét.” Közben készülődik a négyfogatos fehér hintó, aranysújtásos vörös bársonnyal, virágfüzérekkel díszítve, a tetején négy angyallal.
Idősebb asszony jelére összeáll a menet, elől a lányok vörös szekfűszirmot szórnak, utánuk egy fiatalember viszkit öntöz az útra, kartonnal. Segítséget is kap, egy-egy zenész egy korttyal hangol a bazsevára.

[caption id="" align="aligncenter" width="340"] Egy tisztességes temetés mindenkinek kijár
[/caption]

A gádzsók által magamutogatásnak vélhető, gránittal borított díszes kriptánál vesznek végső búcsút Horváth Józseftől. A cigányok azonban azt tartják, végső nyughelyük egy „örökös lakás”, ahonnan már nem mennek sehová. Ezért a berendezés, a székek, kárpitok, képek, és az ital, a cigaretta. E tisztességes és szép temetés mindenkinek kijár, akár dúsgazdag volt életében, akár a fogához kellett vernie a garast.

Cigány temetkezés, magyar honfoglalás

Cigány értelmiségiek úgy tartják, a temetkezésben fogható meg sajátos kultúrájuk lényege. Choli Daróczi József fogalmazta meg kissé ironikusan, a jövő régészei meglepődve fogják megállapítani, a XX. század végén csak cigányok éltek vagy csak nekik volt kultúrájuk Magyarország területén. A nem cigányok, vagyis a gázsók után vagy nem marad semmi, hiszen sok halottat hamvasztanak, és a koporsóba nem kerül „sírmelléklet”. Olyan élményben lesz a régészeknek részük, mint elődeiknek volt akkor, amikor a honfoglaló magyarok sírjait tárták fel, véli a neves cigány író, költő, pedagógus.