Közélet

2010.12.25. 20:33

Bent vagy kint jobb? A tél korlát, de nem legyőzhetetlen

Mindenkire ráfér egy kis mozgás, főleg a gyomorterhelő ünnepi menük után, azonban az időjárás miatt gyakran túlságosan is óvjuk gyermekünket a szabad levegőtől. Pál Judit ötletei.

Pál Judit, coach

Hó, de jó!

A szakkönyvek egy része arra buzdítja a szülőket, minden nap vigyék ki a gyerekeket legalább fél órára; télen-nyáron, hóban-fagyban, sőt, még ha lázasak, akkor is. Amikor szép idő van, nincs is ezzel gond - de mit tegyünk a téli hidegben vagy esős időben, amikor inkább döntenénk a bentmaradás mellett? Menjünk vagy maradjunk?

A ligetben nagyszerű

Sok szülő félti az apróságokat a hidegtől, megfázástól. Az igazság azonban az, hogy azok a gyerekek, akik már pár hónapos koruktól minden nap töltenek valamennyi időt a friss levegőn -  lehetőleg minél többet -, sokkal kevesebbet és rövidebb ideig betegek, mint akiket a meleg szobában őriznek és minden széltől óvnak. Vannak bölcsődék, óvodák, ahol a gyerekek ebéd után kint alszanak a teraszon - mínusz 5 fokig, nem csak "szép időben".

Eleinte talán csak a levegő a fontos, de a tipegőkort elérve már szinte megszámlálhatatlan előnnyel bővül a "kimenés". Egyik legfontosabb maga a szabadság: a mozgás, szaladgálás, szülőkkel együtt tett kirándulások, játszótér, találkozás a kortársakkal és a környező világ jelenségeivel, a természet törvényszerűségeivel, a "fű, fa, virág felfedezése", a változatosság és állandóság örök körforgása nem csak a gyerekek szervezetét erősíti, de szellemi fejlődésükhöz is jelentősen hozzájárul.

Hó - hahó!

Bentről is szép látvány a fehér táj, szálldogálló hópelyhekkel, de kevés gyerek van, aki ilyenkor ne akarná testközelből szemlélni a havazást. Megfelelő öltözetben nyugodtan kivihetjük őket, és ha benne vagyunk egy kis mókában, mi is remekül szórakozhatunk a közösen kint töltött fél-egy órában.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Minél több időt töltenek a gyerekek a friss levegőn, annál jobb
[/caption]

Akkor sem kell pánikba esnünk, ha ez alatt az idő alatt mindannyian átáznánk; beérve rögtön öltözzünk át száraz ruhába, igyunk egy meleg kakaót, tejet vagy teát, esetleg mindezek előtt vehetünk egy meleg fürdőt is, ha nagyon átfáztunk volna (ez is remek szórakozás; a kicsi ünnepnek fogja érezni, hogy fényes nappal pancsolhat egyet a fürdőkádban.)
Hógolyózás, csúszkálás, szánkózás, hóemberépítés (apákkal gyakran hókóstolás), hempergés, lábnyomozás - a legkisebbek eleinte talán tartanak tőlük, de ha látják rajtunk, milyen jó játék a hó, a tél, hamar rákapnak az ízére. Sokunk számára még felnőttként is a legszebb emlékeink közé tartoznak ezek az önfeledt "hideg pillanatok".

Mindent mértékkel

A friss levegő tényleg csodákra képes, de természetesen mindez nem jelenti azt, hogy csapjuk ki a gyereket az udvarra reggel, és be se engedjük vacsoráig. A napi séta fontos, de vannak alapvető szabályok, amelyeket be kell tartanunk.

Sem kánikulában, sem esős időben nem történik tragédia, ha kihagyunk egy napot. Ha ilyenkor is mennünk "kell", bármilyen okból, tartsuk szem előtt, hogy minden időjárásnak megvannak a maga öltözködési követelményei. De maradjunk most a télnél.

Öltözzünk okosan

Alapszabály, hogy a legkisebbeket, akik még csak a kocsiban fekszenek vagy üldögélnek, alaposabban fel kell öltöztetni, mint a szaladgáló örökmozgókat. Ez az "alaposan" pedig egy réteggel jelent többet, mint ahogy mi magunk öltöznénk. Inkább a babakocsit béleljük ki alul-felül egy pléddel, bundazsákkal, mint hogy a babát öltöztessük túl.



A réteges öltözködés tanácsa talán nagyanyáinkra emlékeztet minket, mindenesetre megszívlelendő alapelv, akár magunkra, akár a gyerekekre nézve. Öltöztessük fel őket felül vékony rétegekben (body vagy trikó, póló, hosszú ujjú vékony, majd vastag pulóver - a hidegtől függően kihagyva vagy hozzáadva a szükséges darabokat). A nadrág alá vehetünk harisnyát, hidegebben szimpla nadrág helyett anorákot (kezes-lábas nadrágját) húzzunk rá, nagyon hidegben pedig a harisnya, nadrág, anorák is szóba jöhet. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy az anorák megfelelő méretű legyen, mert ha szűk, szoros, szkafanderszerű lesz, a baba rosszul fogja érezni magát benne, nyűgössé válik tőle.

Amikor öltözködni kezdünk, készítsünk ki minden ruhadarabot előre, a kezünk ügyébe, harisnyától a kesztyűig. Először próbáljunk meg mi magunk elkészülni, a legfelső réteg kivételével, csak ezután kezdjük öltöztetni a babát.

Amikor már róla is csak a kabát hiányzik, két választásunk van. Ha ki tudjuk tenni a babakocsiban az ajtó elé, amíg mi is végzünk az öltözködéssel, felöltöztethetjük először a babát. Ha külön van nadrág és kabát, húzzuk fel a nadrágot, pulóvert, cipőt, csak ezután a kabátot, sálat, sapkát, legvégül a kesztyűt. Ha egyrészes anorákunk van, húzzuk fel a nadrág részét derékig, majd hagyjuk így, amíg feladjuk a csizmát vagy cipőt. (A további sorrend ugyanaz, mint a kétrészeseknél.)

Ha nem tudjuk a babát a friss levegőre tenni, amíg mi is befejezzük az öltözködést, inkább öltözzünk fel mi először. Húzzuk fel cipőnket, kabátunkat, éppen csak a sálat-sapkát hagyva ki, utána kerüljön sor a kicsire. Valószínűleg szaunában fogjuk érezni magunkat, mire befejezzük az öltöztetést, de így elkerülhetjük, hogy a kicsi bemelegedjen, amíg mi az utolsó simításokat végezzük magunkon. Ha lehet, inkább mi töltsünk pár percet beöltözve a melegben, mint ő.

Kérdezz Pál Judittól!

Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon.

Ezek is érdekelhetik