Közélet

2011.09.29. 07:40

Elvonás halálos dózisokban, betegáldozatok minden nap

Betegek halnak meg amiatt, hogy nem a kellő időben, nem a kellő helyen kapnak egészségügyi kezelést. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke beszélt erről a szervezet küldöttgyűlésén.

Balassa Tamás

Szerinte statisztikailag bizonyítható az állítása, és – nyilatkozta ezt már szerdán – csak a szerencsén múlik, ki milyen egészségügyi ellátást kap Magyarországon. Egyáltalán, aki ellátásra szorul, az vagy kap ellátást, vagy nem. Az érdekvédő négy éve mondja, hogy az egyre romló feltételek között nem tudják vállalni a felelősséget az ellátás minőségéért, amire azért érdemes felkapnunk a fejünket. Nem mintha ne lenne egyébként evidens, hogy az ellátásban területi különbségek vannak, s nem csak Magyarországon.

Sok évtizedes probléma, hogy vannak térségek, melyeket 15 percen belül nem ér el a mentő; Igal, Böhönye és Kadarkút évek óta kijelölte a leendő mentőállomás helyét, ami egyszer csak megépül. Ennél rosszabb lehet a helyzet az orosz tajgán, ahol sokaknak több napi gyaloglásra van a legközelebbi kórház, és ilyen helyek lehetnek az USA-ban is. A magyar orvostársadalom jajkiáltása ennél azonban sokkal aktuálisabb és sokkal konkrétabb. Éger szerint a helyzet már nem csődközeli, hanem maga a csőd. Igyekezzünk egészségesek maradni. Ha nem sikerül? Erről orvosokat kérdeztünk, és a betegjogi képviselőt. Bacsi Jenő szerint a finanszírozás mélyrepülése a fenntarthatóság kritikus határára sodorta az ágazatot, amit a kórházak, orvosok, szakdolgozók erőn túli tehervállalása tart életben.

Az orvoskamarai tagság ismételt kötelezővé tétele, az április óta kibővült tagság léte indokolta, hogy az alapszabályát és etikai kódexét is megújítsa a MOK. Somogyban 650-ről mintegy 900-ra nőtt az orvostagok száma, amihez hozzájön még mintegy száz fogorvos. A küldöttek közgyűlése azonban nem nélkülözhette az aktuális állásfoglalást sem: egyhangúlag fogadták el a Nincs tovább! című, segélykiáltásként értelmezhető dokumentumot. Szó esett a túlmunkavállalásról is: a munkahelyi vezetők gyakran erre kényszerítik az alkalmazottakat, fogalmazták meg többen.

Andrásofszky Zsolt, a kamarai megyei elnöke szerint mindkét véglet megtalálható a szakmában, a mártírként, odaadással dolgozó és csak a hivatásának elő, valamint a családfenntartási és jövőtervezési nehézségek miatt aggodalmakat megfogalmazó orvos. Tény viszont: az egészségügyben meglévő körülmények már szinte elviselhetetlenek, aminek csak az egyik jól kitapintható oka az öt-nyolcezres orvoshiány.

Más lenne a helyzet, ha minden orvosi diplomával rendelkező a gyógyításban dolgozna, és nem a gyógyszercégek alkalmazásában állna vagy jogi másoddiplomával lenne szakértő valahol, tette hozzá az elnök.
– Az orvosok nagy része elsősorban nem azért gondolkodik abban, hogy külföldre vándorol, mert több pénzt akar keresni, hanem mert a lehetetlen munkakörülmények erre kényszerítik – mondta Andrásofszky Zsolt. – Ezt a szakmát ma Magyarországon már tényleg csak elhivatottságból lehet gyakorolni.



A gyermektüdőgyógyászként dolgozó főorvos sokat gondolkodott már azon, hogy miként alakulhatna a betegek ellátása, ha az orvosok mindig a szakmailag a legjobbnak tartott gyógyszert írhatnák föl, és nem csak azt, amit a szabályok megengednek.

Reumatológusként nem tapasztalja a gyógyszerfelírás visszáságait a nagyatádi kórház osztályvezető főorvosa, Gara István. A labor- és a képalkotó diagnosztikában azonban érezhetők a pénzügyi nehézségek, és a leletezés csúszása. A jellemző várólistás, költséges ortopédia beavatkozások is sok időt vesznek igénybe. A szívkatéterezéseket is nagyon visszafogták a pénzügyi korlátok a nagyatádi főorvos szerint. A forráskivonások, az ágyszámleépítések, az orvosutánpótlás elmaradása, a munkakörülmények és a fizetések nívója együtt eredményezi a gondokat, melyeket maga előtt görget az ágazat.

– A betegek további állapotromlását talán országszerte garantálni tudja az egészségügy – mondta Gara István –, de a kamara éppen azt fogalmazta meg, hogy a gyógyításuk érdekében jó ideje nem akkor és nem azt a kezelést kapják, ami indokolt lehetne. Ez nem új keletű probléma, több mint tíz éve várat magára, hogy a helyzetet végre komolyan vegye valaki. Tizenöt éve kerültem az orvosszakmába, és visszaemlékezve akkoriban lényegesen jobbak voltak a körülmények. Ma is az orvosi esküjéhez méltón próbál tevékenykedni minden orvos, de ez egyre kilátástalanabb. Kollégáim jelentős része csak nagy erőfeszítések árán tudja működtetni a rendszert, az uniós bérek töredékéért.

– Pécsen felvételiztetve rezidenseket korábban azt láttam, tízen jelentkeznek egy helyre, a következő évben hat helyre jutott egy, aztán egy sem – mondja Gara István. Sokat kell dolgozni, sokat kel tanulni, nagy a felelősség, nagy a rizikó, amitől jócskán elmarad az anyagi és erkölcsi megbecsülés, summázta a MOK dél-somogyi választmányi elnöke.

Ezek is érdekelhetik