A srácok is betojnak, ha kényes a helyzet

Jelent már meg drámakötete (Arccal a hóban), novelláit rendszeresen publikálják a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Várad, az Új Forrás és a Tempevölgy hasábjain. Érdekesség, hogy regényt írt az internetes megfélemlítésről (Massza). Kérdésfelvetései, meglátásai a tinédzserek egyik legnépszerűbb alkotójává tették rövid idő alatt.

– Eddig szinte csak ifjúsági, fiatalabb korosztálynak szóló könyvei jelentek meg. Szeretne maradni ebben a műfajban vagy a jövőben mást is szívesen kipróbálna?

– Nagyon jókor tetted fel ezt a kérdést, mert éppen az első, felnőtteknek szóló regényemen dolgozom. Természetesen a váltás nem jelenti azt, hogy soha többé nem írok ifjúsági könyveket, de fontos számomra, hogy kipróbálhassam magam más műfajokban is.

– Most milyen könyvön dolgozik? Ha nem túl nagy titok elárulni, milyen lesz a következő megjelenő kötete, s mikor várhatják az olvasók?

– Ezen a bizonyos, felnőtteknek szóló regényen dolgozom, de egyelőre babonából nem szeretnék sokat elárulni róla. Elég sötét hangulatú, nehéz könyv lesz, sok szociográfiával és némi misztikummal fűszerezve. A megjelenést az év második felére terveztük.

– A D.A.C. – Egy új élet több fiatal olvasó szívébe belopta magát, Önből milyen érzéseket váltott ki a sorozat?

– Imádtam az írás minden percét! Na, jó, majdnem mindet, mert a legelhivatottabb írónak is fárasztó néha a munka, de tényleg nagyon jó volt öt éven át együtt élni a D.A.C. karaktereivel. Önismereti szempontból is érdekes volt egy olyan főszereplővel dolgozni, aki gyakorlatilag a kamaszkori önmagam (hahó, Fellegi Flóra!), és fontos volt számomra az is, hogy a tinédzsereket érintő problémák adják a történetek gerincét. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy segített az olvasóknak egy-egy helyzet megoldásában, vagy beszélgetésre sarkallta őket, ami csodálatos érzés, pontosan ez volt a szándékom a könyvekkel.

– Több antológiába is írt, melyik áll Önhöz a legközelebb?

– Mindegyiket szeretem, de talán Az első című antológiába írt novellám, a Before-after. Az első szeretkezés előtti és utáni pillanatokat mutatja meg a fiú és a lány szemével, amit azért tartottam fontosnak, mert jól emlékszem, mennyit agyaltunk annak idején, vajon mit gondolhatnak rólunk a srácok, és meg akartam mutatni, amit azóta már tudok: hogy pontosan annyira be vannak tojva a húzós helyzetektől, mint mi.

– Szívesen olvassa munkáiról a visszajelzéseket?

– Attól függ: ha leszedik rólam a keresztvizet, azt persze kevésbé viselem jól, de nem zárkózom el az elől sem. Nagyon fontosak számomra az olvasók visszajelzései, aztán bizonyos észrevételeken elgondolkozom, esetleg meg is fogadom őket, másokat meg nem, attól függően, jogosnak tartom-e. De szerintem alkotóként nem húzódhat az ember elefántcsonttoronyba, bár a szelektálás is nagyon fontos, mert sajnos nem minden kritika építő.

– Mik a céljai, ha a közeljövőt kémleli?

– Most mindenekelőtt igyekszem befejezni ezt a regényt, aztán – ha tervezem, ha nem – valószínűleg majd a körmömet rágva várom, mit szólnak hozzá az olvasók. Azt követően pedig még meglátom, vannak ifjúsági és felnőtt regénytervek is a fejemben, meglátjuk, melyikük győz.