Szalagcím

Ha szakad a szalag, nincs menekvés. Amikor ezzel együtt sérülnek az izmok és az inak, akkor pedig szinte borítékolható, hogy a sportolói pályaív lejtmenetbe vált.

Ha korábban azt gondoltad, ifjú barátom, hogy betegként az éjszaka a cimborád, akkor ez a tézis felülvizsgálatra szorul. Ollózásos gólok, kapásból megeresztett lövések, cselek, kötények és a végén győzelmek mámora az álmok világában maradva próbál helyet követelni magának. De ott nincs sok hely. Nincs, mert sűrű forgolódás és lepedőgyűrés közepette is csak nagy sokára találod meg a szűk mezsgyén mozgó pozíciót, ahol egy kis megnyugvásra, fájdalommentes pihenésre lelsz.

Ha úgy érzed, hogy a meglehetősen összetett feladatot jelentő műtét után már csak felfelé vezet az út, akkor még nem éltél eleget ahhoz, hogy rájöjj, ez mellék­vágány.

Sínen csak abban az esetben lehetsz, ha van erőd, kitartásod és kellő motivációd az újrakezdésre, a futballistalét megvalósításához.

Az orvos, aki előtte azt jósolta, hogy soha többé nem lépsz pályára, segítőkész ugyan, de az igazi teher akkor is a te térdedet nyomja, ha lekerül róla a jégakku.

Ha az első lépések a járógép és a mankó elhagyását követően még bicegősek, akkor rájössz, hogy bizony sok, nagyon sok munkára lesz szükség a hajlítási szög javításhoz. De nem adod fel annak ellenére sem, hogy mindenki lemondott rólad, elengedte a kezed, elengedte a lábad. Te nem engedted el az álmaidat. Hiába ajánlotta fel a klubod, hogy fizeti tanulmányaidat, továbbra is ragaszkodtál ahhoz, amit a fejedbe vettél. Ami éltetett addig a szörnyű véget ért mérkőzésig, amely után az orvosok azt mondták, ez a futballtörténelem egyik legcsúnyább sérülése.

Kétezertizenhat szeptember tizennegyedikét sosem fogod elfelejteni. Huszonegy gyötrelmekkel teli hónap után azonban megmutattad, hogy van élet a – majdnem – halált követően. Nap nap után, lépésről lépésre haladva küzdöttél, magad előtt látva a célt. A kezelések, a gyógytorna, a rehabilitáció soha véget nem érőnek tűnő, olykor reménytelennek látszó sorozata végén aztán megtörtént a csoda: a Borussia Dortmund tehetséges olasz védője újra edzésbe állhatott.

Húszévesen ismét jöhet a labda, mehet a passz. Visszatért az életkedv, szövődhetnek a merészebb tervek. A folytatás már nemcsak vágy, hanem realitás.

Az akarat diadalt aratott.

Tudjuk, Dario Scuderi a játékával szeretne a címlapra kerülni.

Övé a szalagcím!