Vélem-én

2016.11.23. 07:30

Bérben az igazság

Nem volt más lehetőség megpróbálni itthon tartanai azokat a szakembereket, akik még nem cserélték fel hazai állásukat háromszor-ötször többet fialó nyugat-európai munkára.

Vas András

Noha a munkáltatók képviselői már a kormány béremelési tervei hallatán lázadoztak, kedd reggel kőbe vésetett: jövőre a minimálbér 15, a garantált bérminimum 25 százalékkal emelkedik, így előbbi 126,5 ezer, míg utóbbi 161,25 ezer bruttó jelent januártól. Sőt, azt is lehet már tudni, 2018-ban a minimálbér több mint 136 ezret, a bérminimum pedig 180 ezret ér majd. Persze nem csak a dolgozóknak, a munkaadóknak is jutott valami, hiszen öt százalékkal csökkennek a járulékok, vagyis valamivel könnyebb lesz kigazdálkodni a rég nem látott béremelést.

Melynek mértéke még az érdekképviseleteket is meglepte, ekkora volumenre maximum kedélyes borozgatásra összeülve, a sokadik pohár hegy leve után mertek csak gondolni a szakszervezeti vezetők, akik most büszkén állhatnak a tagság elé, learatva a babérokat, noha nem törte fel a markukat a macsete nyele. Egész egyszerűen ugyanis nem volt más lehetőség megpróbálni itthon tartanai azokat a – cseppet sem mellékesen jellemzően negyven év alatti – szakembereket, akik még nem cserélték fel cefetül fizető hazai állásukat háromszor-ötször többet fialó nyugat-európai munkára. A gyalázatosan alacsony bérek miatt ugyanis szép lassan kiürült az ország, s ami öt esztendeje – amikor jellemzően nem elsősorban a fizetés, hanem a munkalehetőség miatt indultak nyugatnak a szakik – még elképzelhetetlennek tűnt, mára akkora a munkaerőhiány, ami komolyan veszélyezteti a honi gazdaságot. Melyet öles léptekkel hagytak el a velünk szemben anno hendikeppel indulók, s míg fél évtizede Dél-Szlovákiából özönlött a munkaerő a győri, tatabányai, komáromi vagy éppen esztergomi gyárakba, addigra ma már a Felvidék felé indulnak a tömött munkásjáratok, komoly fejfájást okozva ezzel a hazai cégeknek. Jobb híján így az ország szegényebb vidékeiről, a Dunántúlon jellemzően Somogyból, Baranyából csalogatják magukhoz a szakembereket, s a hazai összehasonlításban is méltatlan bérért dolgozók bizony a szülőföld és a magasabb fizetés közül egyértelműen utóbbit választják, az elvándorlással karöltve járó pusztulás nyomait hagyva a somogyi falvakon.



Nem várható el az emberektől, hogy éhbérért dolgozzanak, hallottam a napokban több somogyi cégvezetőtől is, köztük olyantól, aki köztudottan már eddig is inkább az országos, mintsem a somogyi átlagbért fizette dolgozóinak. Utóbbi példáját eddig kevesen követték, s a mostanság gyalázatos, s sürgősen kiigazítandó fizetésekről értekezők az elmúlt negyed században valahogyan el tudták nyomni minden bizonnyal rendre feltüremkedő szociális érzékenységüket. S persze most is hallani a disszonáns hangokat, hogy mi lesz a céggel, hiszen ekkora béremelést egyszerűen lehetetlenség kigazdálkodni.

Minden mikro- és makrogazdasági értekezést félretéve: ha egy vállalkozás a munkabéreket sem tudja kitermelni, nyugodtan húzza le a rolót.

Ezek is érdekelhetik