„Nyaralógyarmat vagyunk!” – Legyen a Balaton a Balatoné!

– Amikor leszálltam a hajóról, amely Fonyódról ide hozott, 490 forintért láttam egy szelet rétest, és 360 forint volt egy kis palack szénsavmentes víz…

– Nem az árakkal, hanem a fizetésünk és a szolgáltatás szintjével van a gond… mondta Kardos Gábor. – Ami a fő problémát jelenti, hogy az árusok bevételéből alig profitál a balatoni régió. Egyszerűen nincs kimutatás a környék jövedelemmegtartó képességéről. Az év egyéb időszakában zömmel helyi vállalkozók tartanak nyitva, ám amiről a nyár szól, annak a Balatonhoz és a balatoniak életszínvonalához nagyon kevés köze van. Nyaralógyarmat vagyunk. Jó, ha egy régióba vállalkozók érkeznek, de az arányuk nem mindegy. A debreceni meg a budapesti büfés jövedelme sajnos elvándorol a Balatonról. Megkockáztatom, hogy a bevételnek csupán 5-10 százaléka marad itt. Ráadásul nem a helyi termelőktől vásárolnak be jó minőségű alapanyagot, hanem a multiknál. Az árakat a szállítási költség is emeli. A helyi specialitásokra kellene áttérni, amit a balatoniak itt állítanak elő, és elsősorban ők is kínálják a turistáknak.

– Van a problémára bármilyen megoldás?

– Nem tudok olyan programról, ami a balatoni vállalkozókat hozná helyzetbe. Komolyabb balatoni fesztivál-szervező cégek sincsenek, pedig egy rakás fesztivál és sportrendezvény van, amelyek bevétele emiatt is elvétve marad itt. Balatoniságban kellene gondolkodni, Dél-Franciaországban működik, hogy a helyi lakosok mutatják be a helyi specialitásokat. Itt is olyan embereket kellene előtérbe helyezni, akik itt élnek és tesznek valamit a Balaton jó hírnevéért, hosszú távon gondolkodnak, mint például a borászok, akik szőlőt ültetnek, több generációnak.

– Egy újfajta reklámkampány kellene?

– Eddig szinte minden kommunikáció a strandolásról szólt, ám az ezzel idecsalogatott tömegek el is tűntek az első felhők láttán. Soha többet pancsis reklám! Eleve nem a csúcsidőszakot kellene reklámozni, amikor amúgy is túl sokan vannak itt. Elindíthatnánk például esőbulikat, kimondottan rossz idő esetére. Még ebből is sokkal jobbat lehetne kihozni némi kreativitással. Mi itt Badacsonyban már elértük, hogy néhány pince és borozó egész évben várja a vendégeket, ebbe az irányba kellene mozdulni. Ez csupán az egyik megoldásra váró probléma.

– Ezek szerint úgy látja, van több is…

– Szomorúan tapasztalat, hogy a Balaton nevet sokszor ócska dolgokra használják. Nincs gazdája. Pedig a régiónak jó jövedelemforrás is lehetne, ha levédett névként lehetne csupán használni. Nem adható oda például olyan nagyrendezvénynek, ami túl nagy környezetterheléssel, például hatalmas zajszennyezéssel jár. A Balaton a Balatoné, először mindig azt kellene nézni, hogy neki mi a jó. A nyár nem főnyeremény, hanem a tó fő problémája. Jó gazdaként kellene menedzselni, összefogással, ugyanis a Balaton ma már egy összefüggő településfüzérből álló félmilliós nagyváros! Ráadásul jóval több lakosa van, mint amit a hivatalos adatok mutatnak: 200-300 ezer ember nem ide van bejelentve. Az emiatt hiányzó fejkvóták és támogatás elosztások miatt hátrányban van. A Balaton jó ideje nem nyaralóhely, hanem turisztikailag hétvégi desztináció, de ezen is túl félmilliós város.

– Miben látja a lehetséges megoldást?

– Nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy nyáron, a szolgáltatási színvonal ellenére jönnek a turisták a tó vonzereje miatt. Minden külföldi versenytársunknál ingyenes a strand. Gondoljunk csak bele egy nyugat-európainak, aki nem élt vasfüggöny mögött, és ingyen fürödhetett minden tengerparton, milyen meglepő lehet, hogy fizetnie kell azért, hogy egy szögesdróttal körbevett strandon pancsolhasson. Mi lenne, ha a drótkerítések helyett mindenhol mályvasövény lenne? Mennyivel szebb volna, és a tónak hamar jellegzetességévé válhatna. Nem a leander, ami egy mérgező, mediterrán növény, nem a muskátli, ami egy alpesi házakhoz illő virág, vagy egy tájidegen pálmafa kell ide. Meg kell találni azt a jellegzetességet, ami a Balaton arculatába illik. A már meglévő virágosítási programok keretében a megújulás megoldható lenne, ha tudatosan, a régióban gondolkodva építkeznénk.

– Ha a turisztikai vonzerő megnövekedne az év többi időszakában, mennyire befogadóképes a környék szálláshely szempontjából?

– A főszezonon túli vendégéjszakák száma több, mint a nyári, viszont a Zimmer Feri, valljuk be, nem egy európai színvonalú dolog. De miért ne lehetne vele azt csinálni, mint a romkocsmákkal? Egy rossz adottságból egy jó történetet kihozni. Ami csak a Balatonra jellemző, mert ez a szállástípus csak nálunk lenne. Miért ne alakíthatnánk ki egy magánhálózatot, amelybe csak egy bizonyos színvonalat teljesítő szállásadók léphetnének be. Közös recepcióval, informatikai háttérrel, a vendég tudná, melyik szálláshely illik hozzá, a központban pedig látnák, hol van az adott pillanatban hely. A Kisfaludy pályázathoz akár hozzá is kapcsolható. Ez lehetne a Zimmer Ferit megújító Kulcs Hotel program. Badacsonyban és Szigligeten indítanánk el a kezdeményezést. S azt is gondolom, hogy a rossz minőségű mirelitételt-felhasználó büfék helyett a helyi alapanyagokat felhasználó Beach Food, vagy strandbisztró, a Mályva program és a Kulcs Hotel beindítása elsősorban nem pénzkérdés. Jóakarat és jó koncepció kell hozzá, és akkor a Balatonnál megvalósulhatna a vendéglátásban az a rendszerváltás, ami harminc éve elmaradt.