Férfiként is belejött a kézimunkába

Ám Kósa István Sándor ahhoz a táborhoz tartozik, aki szeretne valamit tenni azért, hogy jobbra forduljon élete, ezért nem ül ölbe tett kézzel. Sőt, a kezére nagyon is vigyáznia kell, mert azzal horgolja a legszebb angyalkákat és hóembereket.

– Édesanyámmal és a húgommal közösen készítjük a karácsonyfára valókat – mondta. – Egy kis kereset-kiegészítésnek szánjuk. Amikor megszűnt a munkahelyem, úgy éreztem, kezdenem kell valamit, és mivel édesanyám megtanította az alapokat, belevágtam. Az első angyalkám négy napig készült. Mostanság már négy óra alatt meghorgolok egyet. Sok minden készül a kezünk alatt. Van, aminek a tizenkét órás munkadíját nem is tudjuk megfizettetni, mert annyiért már nem vinnék el.

Kósa István Sándor édesanyja egyszemes látó, és mozgásában korlátozott, ezért neki feltöltődés a horgolás. István és húga pedig szívesen segít a kézimunkázásban. Mint mondta, náluk családi hagyomány a szerepek felcserélődése, ugyanis húga minden elektromos berendezést megszerel, édesanyja pedig egykor az egyetlen női kazánfűtő volt a városban.

– Először úgy tűnik, hogy a horgolás nem férfias műfaj – mondta az angyalkakészítő, aki 2010-ben vágott bele a kézműveskedésbe. – De gondoljunk csak bele, hány orvosnak van szüksége kézügyességre! Egy-egy műtét után össze kell varrni a betegeket is. S férfi orvosok ugyanúgy elvégzik ezt a műveletet, mint a nők.

Kósa Sándor István azt mondja, általában nem ülnek le közösen horgolni, mindenki akkor csinálja, amikor kedve és ideje van. – Persze előfordul olyan is, hogy hogy nincs hozzá türelmem, máskor pedig megszáll az ihlet – vallotta be a kézműves, akinek decemberi standján elsősorban karácsonyfadíszek várják új gazdáikat. Ám István tavasszal is készít virágokat, kosárkákat fonalból. A repertoár mindig bővül, ha egy újságban meglátnak valami újdonságot, de készítenek saját ötlet alapján tervezett figurákat is.

Turbéki Bernadett