Elhunyt a halk szavú szerkesztő, Paál László

Pedagógusnak készült és magatartása, türelme a pedagóguséra volt jellemző, akkor is, amikor a mindig ideges szerkesztőségben dolgozott. Marcaliban kezdte pályáját és a járási tanács művelődési osztályvezetőjeként kötelezte el magát betűvetéssel.

A pedagógusi hivatásától azonban ez idő alatt se vált meg. Katedra volt neki a szűk szobája és partner-tanítványok a pályakezdő újságírók. Amíg a szerkesztőségben dolgozott, mindig írt, mert az írás megnyugtatta, rendezte gondolatait.

Amikor elköszönt az újságírói pályától, akkor sem szakadt meg kapcsolata a betűvetéssel. Kiadványokat szerkesztett hosszú évekig, s persze írt is ezekbe. Közben pedig katedrára állt: a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán oktatott szociológiát, melyből egyetemi doktori címet szerzett, később sajtótörténetre tanította az ifjúságot.

Ennek az oktató- és kutatómunkának az eredménye a somogyi sajtótörténetről szóló kötet, amely már a rendszerváltást követően került az olvasók és a hallgatók kezeibe a Somogyi Hírlap segítségével.

Jóval a nyugdíjkorhatár után hagyta abba a tanítást és lett csendes szemlélője változó világunknak. Időnként megjelent egy-két írása, ám amikor pályatársai is elmentek, a szerkesztőséget elkerülte. Paál László távozásával a somogyi újságcsinálás egy jellegzetes alakja köszönt el végleg közülünk.

Emlékét kegyelettel őrizzük.