sihuhu

2018.07.15. 15:30

Nem ingott meg soha, a vasút örök szerelem

A vasutas nap alkalmából elnök-vezérigazgatói dicséretet vett át Schiszler László, a Nyugdíjas Vasutas Szakszervezet kaposvári alapszervezetének gazdasági felelőlese. Ízig-vérig vasutasnak tartja magát: déd- és nagyapja, akárcsak édesapja is a MÁV-nál szolgált, a 73 éves férfi csomóponti-főnökként több mint 300 dolgozó munkáját irányította, a közösségtől 41 év munka után is képtelen elszakadni.

Harsányi Miklós

– A Somogy IC-vel utaztam a fővárosi ünnepségre, a járat hajszál pontosan tartotta a menetidőt – mondta Schiszler László. – Amikor csak tehetem, vonatra szállok, s korántsem kizárólag a kényelemszeretet miatt van ez így. Hazahúz a szívem...

– A közlekedésben hűséges típus vagy ennyi idő után néha új kalandokra vágyik?

– Olykor busszal utazom, de a vasutas múlt kötelez. Van kedvenc vasúti szakaszom, csupán néhányat említek: a Kaposvár-Dombóvár-Budapest vonalon rengetegszer utaztam, akárcsak a Kaposvár-Fonyódin. Sokan drukkoltak azért, hogy megújuljon a Balaton-parti vasúti közlekedés, s az utóbbi években látványos korszerűsítés zajlott le Somogyban. Jó érzés felszállni a vonatra és barangolni a környéken, szerintem az utasok díjazzák a kulturált utazási körülményeket.

– Erre vágyott pályakezdőként?

– Az állandó biztonságot tartottam a legfontosabb követelménynek, de az elvárások között dobogós helyen szerepel a pontos menetrend és a minőségi szolgáltatás. Legyen szó személy vagy áruszállításról, a cég szerintem akkor számíthat sikerre, ha az összes kolléga tökéletesen tisztában van a feladatával. Ha egy váltókezelőt éjjel háromkor felébresztenek, akkor is betéve kell sorolnia a leglényegesebb teendőket. Ezt tudatosították velem pályakezdőként, amikor 1967 augusztusában Siófokon elkezdtem dolgozni. Végigjártam a ranglétrát, s a gyakorlatban hasznos tudnivalók sokaságát sajátítottam el. A Balaton parthoz amúgy rengeteg szép emlék köt: pezsgő élet volt, nyaralni vágyók tömege tódult a tópartra, Nohab és M40-es dízel mozdonyok húzták a szerelvényeket.

– Vasutas, postás: nyugdíjas állásként emlegették annak idején a két foglalkozást. Soha nem ingott meg?

– Ízig-vérig vasutasnak érzem magam. Anyai ágon dédapám és nagyapám is vasutas volt, édesapám váltókezelőként szolgált a MÁV-nál. Komáromban születtem, apámat áthelyezték, s így Bábonymegyeren nőttem fel, aztán Kaposvárra költöztünk. Egyszer gondolkodtam kedvező ajánlaton: épp a második diplomát szereztem meg 1988-ban, amikor az egykori bábolnai állami gazdaság szállítási osztályvezetőt keresett. Jó fizetést ígértek, ráadásul lakással csábítottak, ám a MÁV iránti érzés erősebb volt. Utólag bebizonyosodott: okos döntés volt, jó, hogy Kaposváron maradtam a családdal. S bár régóta nyugdíjas vagyok, továbbra is foglalkoztat a helyi közlekedés látványos fejlesztése.

– Korábban több mint 300 dolgozó munkáját irányította, rendszerető ember hírében állt. A szervezés nagymestere volt vagy szimplán szerencsés alkat?

– Tudatosan építettem csapatot, kiválóan felkészült, tapasztalt munkatársak vettek körül. Hála Istennek, nem történt soha egyetlen saját hibás súlyos baleset nálunk, igaz, mindenkitől megköveteltem a fegyelmezett munkát. Valamennyi pályakezdő kolléga tudta: a vasút veszélyes üzem. Elég a pillanatnyi kihagyás, s máris bekövetkezhet a tragédia, melynek kivédésére szükség volt a rendszeres szakmai oktatásra, s a munka jellege miatt nélkülözhetetlen az egészségügyi szűrés. Az orvosi vizsgálat korábban is szigorú volt.

– Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a MÁV-tól. Csillapíthatatlan vágyat érez a közösségi munka iránt?

– Már hogyan tehetném, ha a fél életemet ott töltöttem el? Tréfát félretéve: nem tudnám elképzelni a mindennapokat kizárólag tv-sorozat nézéssel és keresztrejtvény fejtéssel eltölteni, noha mindkét elfoglaltságot kifejezetten kedvelem, ám akárcsak sok nyugdíjas kollégát, úgy érzem, engem is hív a vasút. Hivatás, barátság, valódi emberi kapcsolatok: ez ugrik be a MÁV-ról, s rengeteg kedves történet. Szeretem a közösséget, szívesen részt veszek a Nyugdíjas Vasutas Szakszervezet munkájában: társaimmal igyekszünk segíteni a rászorulókon, hetente összejárunk, s időnként kirándulást szervezünk. Alig várjuk az újabb utat: meg akarjuk ismételni a tavalyi sikeres badacsonyi túrát.

– Ennyi elfoglaltság mellett azért szakít idő a szőlőre is?

– Töröcskén van kertünk. A szőlő teljesen kikapcsol, a Cserszegi Fűszeres és a Zenit mellett Kék Frankost is termesztek. Nem a rekordok éve volt a 2017-es idény, az augusztusi jégeső elverte a gyümölcs nagy részét, de remélem, hogy az égiek megkegyelmeznek. S az ősszel majd olyan borral koccintunk, amilyenre vágyom.

Meghatározó fiatalkori élmények

– A gyerekkori élmények egy életre elkísérnek – mondta Schiszler László, aki a MÁV érdekében végzett példamutató munkája elismeréseként kapta az elnök-vezérigazgatói elismerést. – Apám több településen dolgozott, hamar rájöttem, változatos munkájuk van a vasutasoknak. Tabon érettségiztem, s 1964-től 1967-ig a szegedi felsőfokú technikumba jártam, később üzem, illetve szakmérnöki oklevelet szereztem. Nehezen válaszolnék arra a kérdésre, hogy mennyi tanfolyamot végeztem a 41 évnyi munka alatt alatt, ám a változás megkövetelte a képzést.

Schiszler László nős, két gyerekük és négy unokájuk van.

 

Hatékony segítség

– A szerzett jogok megőrzése fontos feladata az érdekvédelemnek – hangsúlyozta. – A nyugdíjas kollégák hosszú éveket, évtizedeket dolgoztak a MÁV-nál, s az utazási kedvezmények továbbá a segélyezési, támogatási rendszer fenntartása, bővítése lényeges. Hatékonyan szeretnénk segíteni a tagságnak.

 

Ezek is érdekelhetik