Tíz zenekar fújta a balatonmáriai utcákon

- Több autót most már nem engedünk át! – Adta ki a parancsot Hajas Béla, a fesztivál házigazdája, Balaton M. & K. Fúvószenekar karnagya, aki egy személyben a rendezvény ötletgazdája is. Szavai után hamarosan felcsendült a muzsika, és a zenekarok a kikötőből a település központjába meneteltek.

Az idén a magyarok mellett német, svájci, angol és ukrán együttesek képviselték hazájukat és népszerűsítették a már közismert, vagy éppen különlegesen ritka dallamokat.

Voltak, akik nagyon komolyan vették feladatukat, és szinte élére vasalt nadrágban, tetőtől talpig egyenruhában lépdeltek, mint például az Ukrajnából érkezett általános iskolásokból álló együttes.

A nagykanizsaiak azonban szokásukhoz hűen sokkal lazábbra vették a figurát. Minden évben beöltöznek. Voltak már rockerek, tehenek pásztorral, lakodalmas menet, gurultak már táncosok vontatta Trabantokkal, és Michael Jackson emlékére is beöltöztek egyszer. Tavaly Hajas Bélát és zenekarát idézték meg jelmezeikkel a húszéves együttműködést megünnepelve.

Most görög istenekként és istennőkként zenéltek a Balaton partján. – Idén meghiúsult egy görögországi utazásunk, így ezekkel a jelmezekkel igyekszünk bepótolni, és megidézni a Balaton istenét, Palatonos Poseidanost. Mindig igyekszünk a jelmezhez illő zenéket választani – mondta Tatár Csaba, az együttes karnagya kezében vasvillával, közben azt is megígérte, igyekszik vele a háborgó Balatont is kordában tartani a fesztivál idejére.

Mindezt biztonságban tehette, hiszen eljöttek fújni Budapestről az „Elnök emberei” is.

- Lukács István alapította a zenekart, aki a Weiner Leo Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola diákönkormányzatának elnöke volt. Innen az elnevezésünk. Mindannyian egy suliba jártunk, így iskolatársakból áll a jelenleg 36 főt számláló zenekar – mesélte a mindössze huszonnégy éves Dominkó Péter, aki az együttes egyik tamburmajorja. Hozzátette: mivel többen főiskolások, és néhányan külföldön tanulnak, így leginkább ez a fesztivál jelenti egész éves fellépésüket. Vannak azonban, akik ha tehetik, minden fúvós fesztiválra ellátogatnak a Balaton körül.

Ray Péter már veteránnak számít a zenészek között, de nyaralását mindig úgy igazítja, hogy ne maradjon le a muzsikálásról.

- Fiatalként én is zenéltem. Nyolc éves voltam, amikor fehér kesztyűben, marsallbottal beállítottak tamburmajornak, mert még nem tudtam hangszeren játszani. Most már inkább lelkes nézőként és hallgatóságként vagyok jelen a fúvószenekari találkozókon, amelyekből nyaranta többet is meglátogatunk a fiammal, aki szintén rajongó – mondta Ray Péter.

A felvonulás után bárki vásárolhatott, kávézhatott, vagy ebédelhetett zenekari kísérettel. A muzsikusok ugyanis a település legkülönbözőbb pontjain bukkantak fel váratlanul hangszereikkel.