A betegség egy jó görbe tükör, válasz a világra, amiben élünk

– Sokszor elhangzik a hétköznapokban: a testi bajoknak lelki oka van. Mennyire függ össze a test és a lélek egészsége?

– Az ember egységes egész, nemcsak biológiai és lelki, hanem szociológiai és spirituális szempontból is. Nem igaz, hogy a mentális zavart csak lelki, míg a testi betegséget csak testi módokkal lehet gyógyítani. A valóság sokkal árnyaltabb.

– A lelki zavaroknak is vannak testi jelei?

– Súlyos depresszióban 20 kilogrammot is fogyhat egy korábban nem túlsúlyos beteg, de ugyanennyit hízhat is. A visszatérő, kezeletlen depressziók biológiai úton szerepet játszhatnak a későbbi érelmeszesedés kialakulásában. A koragyermekkori traumák, a törődés elmaradása az agy fejlődését negatívan befolyásolják, és komoly szerepet játszhatnak a későbbi testi betegségek megjelenésében. Akár testi, akár lelki zavarról beszélünk, ezek évekig lappanghatnak, tünetet (még) nem okoznak, de szűréssel mind a lelki, mind a testi kockázat már kimutatható. Ez az a „szürkezóna”, ami társadalmunk nem kis részét érinti – gondolkodásunkban a „kezelés” még mindig gyakoribb, mint a megelőzés.

– Hazánkban népbetegség a magas vérnyomás. Ennek is vannak lelki okai?

– Igen. Tartós, folyamatos stressz. Stresszkezelési nehézségek. Változatos, „küszöb­alatti” szorongás. Kimerültség, alvás- és hangulatzavar. Lassú, de biztos, negatív központi idegrendszeri kémiai változások, adott agyi területek ­túl-, illetve alulműködése. A biológiai stressztengely működésének romlása. Az immunrendszer változása, a stresszhormonok szintjének emelkedése – és ez még mindig csak a szürkezóna. Majd lassan a szív-érrendszeri változások, az erek, a vérlemezkék problémái. Aztán már az észlelhető magas vérnyomás. Lelki okok? Részben igen. Testi folyamatok? Igen, melyek visszahatnak a lelkünkre. Lelki módon kell rögtön gyógyítani? Nem. Az egész rendszert kell nézni. Nem biokémai zavart, lelki folyamatot, tünetet, vérnyomást, stresszt gyógyítunk – hanem az embert. Először tegyük rendbe testi oldalról a vérnyomást, majd utána tanítsuk meg az életmód-változtatását, a stresszkezelést. Úgy tűzve ki a célokat, hogy azt a beteg el is tudja érni, meg is tudja élni, elérje azt, amit úgy hívunk, hogy egészségélmény. Így nem csak „tünetet szüntetünk”, hanem az embert gyógyítjuk, az életminőségét tesszük jobbá, az életét tesszük teljesebbé.

– A harmadik évezredben a betegségek is megváltoztak?

– A betegségeket valahol nevezhetjük görbe tükörnek, válasznak arra a világra, amiben élünk. Az emberiség fejlődése során mindig voltak olyan betegségek, amik az adott fázist jellemezték. Napjainkra elértünk a mentális zavarok korszakába. A fejlett országokban a munkából való kiesések legfőbb oka a depresszió. Minden ötödik gyermeknél, serdülőnél kimutatható valamilyen mentális zavar. A világon évente majdnem egymillió ember hal meg öngyilkosság által. A 15–29 éveseknél az öngyilkosság a második vezető halálok. A képességcsökkenésben eltöltött életévek negyedéért a mentális zavarok felelősek. Hiába jutott a nyugat az anyagi jólét állapotába, a lelki válság viszont fokozódik. Hogy ez egyfajta reakció-e arra a versengő, materiális, fogyasztás- és szabadosság-központú világra, amit a nyugat kialakított, a válasz nagy valószínűséggel igen. Az információdömping, az emberi kapcsolatok internet-alapúvá válása, az egyensúlyok eltolódása mind olyan tényezők, melyek megágyazhatnak az elmagányosodásnak, a szorongásnak, a depressziónak. Bizonyított, hogy például a stabil vallási közösségekben az összetartó erő miatt alacsonyabb a szorongásos és a hangulati zavarok előfordulása.

– Meg tudjuk állapítani, hogy depressziósak vagyunk?

– Igen, ha megfelelő, hiteles információval rendelkezünk a betegségről. Pár napos szomorúság, rossz közérzet még nem depresszió. Bármilyen mentális zavarról is beszélünk, az azzal kapcsolatos pontos információk ismerete rendkívül fontos. Így nemcsak saját magunkon, hanem hozzátartozóinknak, környezetünknek is nagyon sokat segíthetünk.

– Hogyan őrizhetjük meg mentális egészségünket?

– Nézzünk picit magunkba. Vegyünk vissza 10 percet a Facebooktól, és gondolkodjunk el. Milyen az alvásunk? Mennyire vagyunk fáradtak? Összefolyik-e a munkánk és a szabadidőnk? Mikor örültünk igazán utoljára? Beszippantott-e már minket a stressz és a rohanó világ? Érezzük-e azt, hogy „hagyjon békén végre mindenki!”?

– Mikor van szükség szakember segítségére?

– Ha a fenti gondolatoknál már problémát érzünk, inkább beszéljünk szakemberrel, mint hogy segítség nélkül maradjunk. Gyakran már a hiteles információk átadása is sokat jelent, tisztul a kép, jobban látjuk a dolgokat.

Sümegi András szívesen hódol hobbijának, a fotózásnak

Sümegi András 1996-ban végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, 2001-ben pszichiátria, majd pedig rehabilitáció, és addiktológia szakvizsgát tett.

A Kaposi Mór Oktató Kórházban 2001-től 2007-ig pszichiáter szakorvosként végezte munkáját. Ezután Szombathelyre került a Markusovszky Egyetemi Oktató Kórházba, ahol pszichiáter főorvosként dolgozott. 2013-ban kapta országos pszichiátriai minőségügyi szakfőorvosi kinevezését. 2014-ben vette az irányt az állami szféra felé, előbb a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Minőségügyi Főosztályán, majd az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban és a Nemzeti Népegészségügyi Intézetben dolgozott, ahol különböző kiemelt kormányzati egészségügyi projektek vezetésében és lebonyolításában vett részt. 2018. óta a Praxis Dr. Zénó Magánklinika orvosigazgatója, szabadidejében szívesen hódol hobbijának, a fotózásnak.