Munkához láttak a rackák

A­rackajuhok naponta kétszer is „megművelik” a száraz homoki gyepet. A háromszáz fekete rackát délelőtt és délután is kihajtják a legelőre. A birkák május elejétől október végéig gondozzák a területet, összesen ötven hektáron legelhetnek.

– Rendkívül hasznos munkát végeznek a rackák – mondta el lapunknak Csór Sándor, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Drávai Tájegységének kerületvezetője. – Ezen a területen több száz évig legeltettek marhát, az ötvenes években azonban ez abbamaradt. A gyepeket elkezdték főleg erdei fenyővel betelepíteni, ezért a boróka, a nyír és a tölgy­állomány visszaszorult. Az a célunk, hogy a megmaradt homoki gyepeket és a borókás tájképet megőrizzük, ehhez pedig elengedhetetlen a legeltetés.

Amellett, hogy az állatok fél éven keresztül folyamatosan legelnek, trágyázzák is a talajt. Ez több rovart is odacsábít, de sok madár is megjelenik az ősborókásban. Gyurgyalag, tövisszúró gébics, búbos banka és lappantyú is él a területen, de Somogy megye legjelentősebb erdei pacsirta állománya is ott található. – A kései meggyet nagyon kedvelik a rackák – folytatta Csór Sándor. – Ez a fafajta Észak-Amerikából származik. Annak idején azért telepítették ide, hogy a fenyőállományok alatt egy második lombkoronaszintet hozzanak létre. A növény jól terjed és nagyon nehéz kiirtani. Ha kivágunk egy fát, akkor tőről újra sarjad, levágjuk háromszor, aztán kihajt negyedszerre is. Viszont ha nem vágjuk ki, akkor egy év alatt másfél méteres bokorrá nő. A termését nagyon szeretik a madarak és az emlősök is. A lombja és hajtása azonban enyhén mérgező, ezért azt nem kedvelik az állatok, érdekes, hogy a rackák viszont igen – tette hozzá a természetvédelmi őr. A darányi ősborókás népszerű kirándulóhely, a turisták azonban elsősorban nem a birkákra kíváncsiak, hanem a tanösvényre.