Szép, de már nehéz a falusi lét időskorúként

Ahogy egyre idősödik Somogy lakossága, egyre több lett az egyedül élő, gyakran magányos időskorú, és az elhagyott porták száma is szaporodik falvainkban. Nem véletlenül kongatta a vészharangot közel tíz éven át Fábián Éva, volt megyei főépítész, aki szerint ha a tendencia folytatódik, negyven év múlva több mint száz somogyi település fog kiüresedni a Magyar Falu Programban tapasztalható erőfeszítések ellenére.

A somogyi települések helyzetével a megyei önkormányzat 2030-ig szóló fejlesztési programja is foglakozik, amelyben célul tűzte ki a megye belső és külső perifériáinak fejlesztését, elősegítve az ott élők életkörülményeinek javítását és a megyén belüli területi különbségek csökkentését is. Mindezekről Stikel János, a megyei nyugdíjasszövetség elnöke beszélt lapunknak. A közgyűlési képviselő előremutatónak tartja a koncepciót, s egyetért az abban megfogalmazottakkal, ugyanakkor hiányolja, hogy még általánosságban sem foglalkozik a megye közel harminc százalékát kitevő nyugdíjasok életkörülményeivel. Pedig tapasztalatai szerint főleg a már említett kistelepüléseken az infrastruktúra hiánya és az átlagnál jóval alacsonyabb nyugdíjak miatt növekszik a mélyszegénység, de az ott élők egészségi állapota is rosszabb az átlagnál. Az elnök nem tartja kielégítőnek az idősekről való társadalmi gondoskodást sem. Többek között kevesli az idősotthoni férőhelyek számát, de szerinte a napközi otthonos ellátás és a gondozói hálózat is bővítésre szorul.

– Szükség lenne a somogyi nyugdíjasok helyzetének átfogó, konkrét elemzésére, de az egyelőre még nem szerepel a közgyűlés napirendjén. Amúgy az az érzésem, hogy az illetékesek úgy hozzák meg fontos döntéseiket, hogy nem kellőképpen érzékelik a demográfiai helyzet súlyosságát megyénkben – mondta.

Hozzátette: a nagyvárosokban, és különösen Budapesten lényegesen jobban élnek a nyugdíjasok, a statisztikák szerint utóbbiak átlagosan több mint harmincezer forinttal kapnak többet a somogyiaknál. A szövetségük az elmúlt évtizedben tényekre alapozva, számos alkalommal igyekezett mindezekre felhívni a figyelmet.

Második családként működnek a megyei nyugdíjasklubok

A nyugdíjasklub-mozgalomról szólva Stikel János kifejtette, hogy az túlmutat a szabad­idős programok szervezésén, ugyanis nem egy időskorúnak a második családot jelenti a közösségük. Jelenleg már zajlik a klubtagság összetételének felmérése is, és az adatokat új szervezetek létrehozásához kívánják felhasználni. Fokozottan figyelnek az egyedül élő, magányos időskorú társaikra is, aminek különösen a járvány idején van nagy jelentősége. Arról is beszélt, hogy a programok kialakításában azokra is gondolnak, akik amúgy nem kultúrakedvelők, de szeretnének valahova tartozni. A szövetség mindezek miatt is tartja kiemelt jelentőségűnek, hogy minél több településen legyen nyugdíjasközösség, az új szervezetek megalakításához pedig maximálisan támaszkodni kívánnak a helyi önkormányzatokra és szervezetekre.

Rengeteg jó példa igazolja, hogy ahol a polgármester és a képviselő-testület szívügyként kezeli az idősek helyzetét, a már említett nehézségek ellenére is elviselhetőbbek az ott élő időskorúak mindennapjai.