Élettel töltött meg minden esztendőt a hatvanéves siófoki nőegylet

Napjainkban kevés olyan civil szervezet működik megyénkben, amely a balatoni nőegylethez hasonlóan ennyi időn keresztül töltene be meghatározó szerepet a lakóhelye életében. A közösség sikerének titkait a több mint egy évtizedig elnökhelyettesként is dolgozó, a társulatot három éve irányító Győri Jánosné és az egyesület két tagja osztotta meg lapunkkal. – A megalakulás körülményeit kevésbé ismerjük, az egyetlen még élő alapító tagunk otthonban él, így nem tudtunk vele beszélni – mondta Győri Jánosné. – Az akkor még klubként működő csoportot Vörös Józsefné vezetésével főleg fiatalok alkották, az évtizedek során azonban megfordult a trend: ma már az egyesület kilencven százaléka nyugdíjasokból áll, és hét kivétellel valamennyien özvegyek vagyunk – folytatta.

Ötven éve tartozik a szervezethez Orbán Zsigmondné. – Már az első találkozásom a közösséggel minden várakozást felülmúlt – emlékezett. – Olyan szeretettel fogadtak az akkori idősek, mintha a saját lányuk lettem volna. Még vacsorát is rendeztek a tiszteletemre. Abban az időben olyan volt az egyesület, mint egy nagy család. Rendezvényekre jártunk, kézimunkáztunk, megtartottuk egymás születés- és névnapját, segítettünk az öregeknek, gyakran tettünk látogatást az idős­otthonban, még a kórházat is támogattuk – mesélte.

A harmadik éve tag Siffter Kálmánné a belépésének nem mindennapi körülményeit osztotta meg velünk: – A férjem halála után nehezen viseltem az egyedüllétet, emiatt dep­ressziós is lettem. A lányom biztatott, hogy lépjek be valamelyik közösségbe. Nem sokkal később az utcán láttam meg a csoportosuló klub tagjait, és miután megtudtam, hogy kik ők, azonnal eldöntöttem, hogy közéjük állok. Már az első pillanattól rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak, nagyon hamar sikerült beilleszkednem. A szeretetteljes fogadtatásnak és a színes, változatos programoknak köszönhetően azóta a lelki egyensúlyom is helyreállt – árulta el.

Győri Jánosné elmondta: hosszú idő óta heti rendszerességgel találkoznak. Meghívták a város vezetőit, előadásokat hallgattak az egészséges életmódról, gyógytornász mozgatta meg őket, és megismerkedtek a reformkonyha alapjaival is. Dalokat tanultak, táncoltak és kézműveskedtek, hétfőnként pedig városi gyalogtúrákat is szerveztek. Rendszeresek voltak a kvízjátékok és vetélkedők, népi hagyományokat elevenítettek fel és évente két kirándulásra is sor került, amelyek során többször eljutottak külföldre is.

Együtt vannak jóban-rosszban

A mai napig aktív szereplői a város életének a siófoki nőklub tagjai, kiváló kapcsolatokat ápolnak a helyi szervezetekkel és az óvodával. Az elnök arról is beszélt, hogy a tagjaik minden munkában örömmel és aktívan vesznek részt, együtt vannak jóban-rosszban, segítik egymást, és az élet szebbik oldalát igyekeznek megfogni, ezzel is igyekezve megszépíteni a szürkébb hétköznapokat. Bár a járvány miatt jelenleg náluk sincsenek közösségi programok, azonban nem szakadtak meg a kapcsolatok, szinte naponta beszélnek egymással. Ezzel együtt is már nagyon várják, hogy újból együtt lehessenek...

Römimesterek

A városi könyvtárban rejtvényfejtő és rummikub (táblás römi) csoportja működik a siófoki nyugdíjasoknak, különösen ez utóbbira nagyon büszkék, mivel gyakran értek el sikereket területi és országos versenyeken, sőt országos verseny megrendezésére maguk is jogot szereztek a teljesítményükkel.