Fél évszázadot töltött el Vörös József a Volán mögött

Vörös József nemrég töltötte be a nyolcvanadik életévét, amit egy korábbi, súlyos betegsége miatt a sors ajándékának tart.

– Közvetlenül a nyugdíjazásom után egy szűrővizsgálaton derült ki, hogy rákos lettem – mondta. – Valószínűleg odafönn még nem hiányoltak, így a gondos orvosi kezelésnek köszönhetően a szeretteim között maradhattam, megérve a három, ma már egyetemista unokám felnövését is – szólt elérzékenyülve.

Mindezekről a harmadik emeleti otthonában beszélt, ahova lift híján naponta többször is gyalog megy fel. – Nemrég voltam kardiológiai vizsgálaton, és úgy tűnik, még jól működik a motor – jegyezte meg mosolyogva, mielőtt az életéről kezdett volna mesélni. – Kaposváron születtem, a gyermekkoromat azonban Kisgyalánban töltöttem. Alig hat hónapos voltam, amikor édesapámat elvitték a háborúba, a Don-kanyarból azonban nem jött vissza. A sors furcsa fintoraként hetvennégy éves koromban nyilvánítottak hadiárvának, aminek azért annyi előnye lett, hogy közgyógyellátási igazolványt kaptam, így a gyógyszereim többségét nem kell fizetnem – mondta.

A gyerekkorára visszatérve arról beszélt, hogy sokat köszönhettek a Festetics-birtokon uradalmi cselédként dolgozó nagyapjának, aki maga mellé vette az apa nélkül maradt kétgyerekes családot. Az általános iskola hét osztályát még Kisgyalánban végezte, a nyolcadikat azonban az akkor kezdődő körzetesítés miatt Göllében. Tizen­nyolc évesen került az AKÖV-höz, ahol két évig jegykezelőként dolgozott, később különböző munkakörökben helyettesített: volt forgalmi szolgálattevő, elővételi pénztáros, még a gépkocsivezetők és a jegykezelők vezénylését is végezte. A sokoldalúsága és megbízhatósága a főnökeinek is feltűnt, és mivel fontos területet bíztak rá, 1964-ben érettségi bizonyítványt szerzett a közgazdasági technikumban. Később magasabb munkakörben is dolgozhatott volna, ahhoz azonban felsőfokú végzettség kellett. Negyvenhárom évesen jelentkezett a győri közlekedési főiskolára, ahol matematikából és fizikából felvételezett. Mivel a fizika nem volt fontos tantárgy a középiskolában, az ezzel kapcsolatos hiányosságok miatt nem sikerült bejutni. 1968-ban nősült, a házasságukból két gyermek született, akiknek édesapjuk legnagyobb örömére sikerült felsőfokú végzettséget szerezniük. 1979 óta Kaposváron élnek.

A közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést is kiérdemelte

Vörös József 1969-ben lett a menetrendekért felelős csoportvezető. Irányításával a legbonyolultabb menetrendet is nagy megelégedésre készítették el, amit számítógép híján sokáig kézzel írtak. Két munkatársával ők is szállították a kész anyagot az Atheneaum nyomdába, amit a szedést követően ellenőrizni kellett, elvégezve az esetleges korrekciókat is. Amikor később a számítógép elterjedt, nekik kellett minden anyagot gépre vinniük. Vörös József fáradtságot nem ismerve gyakran hét végén és éjszaka is dolgozott. Amikor pedig a nagy somogyi ipari fejlesztések, a gyenge forgalmú vasútvonalak megszűnése és az iskolák körzetesítése miatt új járatok indultak, ezeknek az útvonalát is ő járta be.

Ám nemcsak a megyei buszközlekedés tartozott hozzá, hanem több távolsági és nemzetközi járat is, nem mellesleg évekig ő intézte a dolgozók nyári üdültetését is. Mindezekért az évek alatt számos munkahelyi elismerésben részesült, míg a közlekedési minisztériumtól a közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést is kiérdemelte.

Fotó: Varga László