A világjárványok évtizedében ideje másként néznünk a vízimadarakra

Ernő bácsi télen, nyáron reggelente felpakolja a biciklire a másfél kiló apró kockákra vágott száraz kenyeret, és lekarikázik vele a partra. A madaraknak pontos lehet az órájuk, türelmetlenül keringenek már a part mellett. Verébtől a vadkacsán és sirályon át a hattyúig. Ernő bácsi állatbarátnak tartja magát, mégsem olvasgatja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) évente kiadott felhívását. Pedig a közlemény több olyan szempontot is felsorol, amit mérlegelnie illene. Megemlíti például, hogy a télen valóban táplálásra szoruló énekes madarakkal szemben a vízimadarak etetése felesleges és káros. A hónapokig, évekig tartó egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálékdiéta nemcsak a madarakat betegíti meg, hanem a környezetet is szennyezi, rontja a víz minőségét, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő elmocsarasodást. Az önkormányzatok, part- és parkfenntartók kiírják ugyan, hogy a vízimadarak etetése tilos, de mivel nem tudnak minden hattyú és vadkacsa mellé őrt állítani, a figyelmeztető táblákkal senki nem foglalkozik. Sőt, az önkormányzatok nemcsak nem tudják, nem is akarják betartatni a saját tiltásukat, mivel félnek az állatvédők haragjától. Valóban nem szerencsés náluk rossz hírbe keveredni. Erős a sajtójuk, még erősebb a közösségi médiájuk. Így aztán a vadkacsák és hattyúk békésen és háborítatlanul úszkálnak a strandok vízében, tollászkodnak a gyerekek által használt homokos partokon, várják a kenyérdarabokat, sőt, még a parti vendéglők teraszait is felkeresik egy-egy finom feléjük nyújtott sült krumpliért. Ha az emberek nem etetnék a vízimadarakat, azok nem a parton, hanem a vizek közepén úszkálnának. Mivel a hattyúk augusztustól vedlenek, több hétre elveszítik a szárnytollukat és röpképtelenné válnak, biztonságos helyet keresve rátalálnak a Balatonra. Itt gyűlnek össze a Kárpát-medence teljes területéről. Az augusztusi főszezonban a tó 600 négyzetkilométerén 5-600 példány úszkál. Többségük a part közelében, a strandokon tollászkodik, mivel ott etetik. Mellettük tollak tömege. A vízimadarak etetése problémaspirált gerjeszt, figyelmeztet az MME. A nyáron etetett madarak ősszel nem vonulnak el, az emberek pedig, látva a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, tovább etetik őket. Az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat. Most pedig fordítsuk meg a kérdést: tömeges jelenlétükkel a vízimadarak nem árthatnak-e nekünk? A kérdésfeltevés nem abszurd, hiszen az állatokról emberre terjedő furcsa betegségek korát éljük. Márpedig a vízimadarak az ürülékükkel szennyezik a strandok vizét, a parti homokot, pázsitot, ahol ülünk, napozunk, ahol a gyermekeink játszanak. 
A vízparton tartózkodó kacsák, hattyúk és egyéb madarak az emberek észszerű viselkedése esetén nem jelentenek komoly humán-egészségügyi kockázatot, mondja Fodor László, az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékének tanára, a Magyar Zoonózis Társaság elnöke. E madarak ürüléke közvetíthet számos, az embert is megbetegíteni képes kórokozót, közülük legismertebb a szalmonella, mely nagy csiraszámban bélgyulladást okoz, miként a campylobacter, vagy a chlamydia is. Ezek a baktériumok a madarakban nem okoznak tüneteket. Ha a chlamydiás ürülék beszárad, porral be­lélegezhetővé válik, ez főleg zárt térben veszélyes. A strand szerencsére szabad tér, itt tehát kisebb a koncentrálódás veszélye. Ugyanakkor, figyelmeztet a szakember, a gyerekek, akik közelebb vannak a porhoz és a talajhoz, nagyobb veszélyben lehetnek. A madarak jelenléte az emberek közvetlen közelében tehát rejthet kockázatot, ám ma az ember oktalan viselkedésével egyelőre veszélyesebb a természet élővilágára, mint az rá, szögezi le a szakember. 
– Mivel a vízimadarak ürülékében is jelen vannak egyes emberre veszélyes kórokozók, ha ezek nagyobb mennyiségben kerülnek a környezetbe, vízpartra vagy a vízbe, egészségügyi kockázatot jelentenek, közölte a Nemzeti Népegészségügyi Központ. – Ha az eredmények az emberi egészségre veszélyes mértékű szennyezésre utalnak, az illetékes népegészségügyi hatóság megtiltja a fürdőzést addig, amíg az adott fürdővízből vett két egymást követő minta megfelelő eredményt ad. A kockázatot jelentő tényezőket a népegészségügyi hatóság az úgynevezett fürdővízprofilban rögzíti, melyben indokolt esetben a vízimadarak előfordulása is szerepel. 
A vízimadarak által okozott parti, strandi szennyezés egyelőre tehát visszataszítóbb, mint amilyen veszélyes. Ám néhány éve ki gondolta volna, hogy egy denevér vagy kobzoska világjárványt robbanthat ki? 
 

Ellenőriznek a szezon előtt és alatt is

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) tájékoztatásából tudjuk, hogy a természetes fürdővizek minőségi követelményeit, kijelölésének, működtetésének szabályait kormányrendelet szabályozza. A strandok szennyezettségét az illetékes kormányhivatalok a fürdési szezon előtt és alatt is ellenőrzik, a vízminőséget legalább havonta egyszer a kijelölt laboratóriumokban megvizsgálják.