Prímák

Még nem teljes az életművük; tele vannak tervekkel, vágyakkal, de talentumaikkal sokat tettek hozzá e világhoz. Belső és külső motivációs tényezők különös összjátéka, kitartás, hűség, szorgalom, az önkifejezés iránti vágy s a gáncsoskodók elleni küzdelem különös elegye kísérte-kíséri mindennapjaikat. Ráadásul mindketten somogyiak, akik nem feledték el, nem tagadták meg szülőföldjüket. 
Nekünk, földijeiknek örül a szívünk, hogy az idei jelöltek között találjuk a kaposvári születésű Pogány Judit Kossuth-díjas színésznőt és a törökkoppányi gyökereire oly büszke, Balatonföldvárra költözött Szakály Sándor Széchenyi-díjas történészprofesszort. A színjátszás és a tudomány két kiválósága, akik alakításaikkal, kutatásaikkal azon túl, hogy egyetemeset alkottak, folyamatosan pallérozták azokat, akiknek értékrendjében – túllépve „e mai kocsmán” – kiemelt helyet kap Thália és a történelmi kutatások sora. Akiknek az állatbarát Pogány Judit láttán és hallatán nemcsak Pinokkió jelenik meg előttük, meg Bogyó és Babóca, hanem remekbe szabott színpadi és filmbéli alakítások tucatjai, köztük Örkény Tótékja vagy az utolsó, Magyarországon halálraítélt ifjú anyjának vallomásaiból egyberostált Pedig és jó anya voltam című monodráma, melyet Kaposváron is láthattunk, s amelyre már akkor Kossuth-díjat adott volna Molnár Piroska. Akik a Ki tud többet a Szovjetunióról? című egykori, népszerű verseny díjazottját, a kutatási eredményeit ismeretterjesztő szándékkal is rendre közreadó Szakály professzort oly örömmel hallgatják és olvassák, és képesek azonosulni kijelentéseivel, köztük számomra az egyik legkedvesebbel, miszerint az, hogy valaki úriember-e, nem jobb- vagy baloldali kategória. 
Hiszem, hogy mindketten örökre beleírták magukat Somogy aranykönyvébe, és a hozzájuk közelállóknak mindkét kiválóság példakép. Ezért szavazzunk rájuk! 
Én már megtettem. 
 

Bátran szavazhatunk a két somogyi példaképre