Értékeink

Pazar kiállítású könyv készült a somogyi értékekről, pedig a kedden bemutatott kötetbe csak egy része került bele azon kincsek fotóinak, s a róluk szóló információknak, amelyekre okkal lehet büszke ez az országnyi megye, amiért érdemes itt élni, alkotni, dolgozni, szeretni. A vármegyei közgyűlésen kívül – amely a megtisztelő, Örökségünk-Somogyország Kincse kitüntető cím odaítéléséről dönt – egy másik grémium, a vármegyei értéktár bizottság tagjai voksolnak arról, van-e helye a felterjesztett, többnyire sokak előtt ismert kincseknek az értéktárban. Így a bizottság is mérlegre kerül, s az idő minden bizonnyal választ ad majd arra, hogy kellően bölcs vagy elhibázott döntés volt-e a különféle kulturális, építészeti, természeti, egészségügyi, ipari érték beemelése Somogy kincsestárába. 

A zsürizők arra törekedtek – s ezt teszik továbbra is –, hogy ne érje őket vád szakmaiságuk miatt, és megpróbálják felhívni valamennyi település vezetőinek, civilszervezeteinek figyelmét arra, hogy érdemes helyi értéktár bizottságot működtetni. Már csak azért is, hogy az utánuk jövő generációk is tisztában legyenek eleik örökségével, s a hajszálgyökerek erejével kötődhessenek tájhoz, emberhez, környezethez, tovább erősítve lokálpatriotizmusukat, mely fontos szempont ebben az identitásválságos világban. Akadnak szép számmal olyan önkormányzatok, akik komolyan veszik e lehetőséget – tudva azt, hogy egy-egy pályázat kapcsán pluszpont jár azért, ha rendelkeznek a vármegyei értéktár bizottság „billogjával” –, és e tekintetben már-már „túlreprezentált” az adott település, míg mások fittyet hánynak minderre, és ott sem élnek e lehetőséggel, ahol jó eséllyel pályázhatnának. Ez az ő felelősségük – vagy éppen felelőtlenségük –, melyet számonkérhet rajtuk az utókor. A jó polgármester, a rátermett civilközösségi vezető kell, hogy tudja ezt. Éppen ezért lenne érdemes adnia nevét és támogatását e nemes ügyhöz, hiszen nem kevés a tét: az érték. Somogy pedig értékpárti vármegye hírében áll…