Lassabb tempóra váltana Meiszterics László

Halomban állnak a farönkök a Mesitro Lovastanya udvarán, amelyeket tűzifaméretűre vágnak. Ez most a fő tevékenysége Meiszterics Lászlónak és családjának. Úgy döntött, nyugdíjas éveiben már csak olyan tevékenységet vállal, amely kisebb nyüzsgéssel jár. 
– Ezzel a játékkal kezdődött a pályafutásom – tette az asztalra a nyolcvanas évek dizájn­ját idéző „falegót”. – Esztergályosként dolgoztam és kitaláltam ezt a Meistro kockának nevezett fajátékot, amiből különböző dolgokat lehetett építeni. A szabadalmat eladtam a nyolcvanas években 450 ezer forintért. Akkoriban tudtunk venni egy új házat belőle, innen indultam – nevetett Meiszterics László, aki később aztán áttért a koloniál állványokra. 
– Egy nyolcméteres kamiont pakoltunk meg hetente a termékekkel. Letenyétől Mohácsig szállítottuk a virágállványokat, telefonállványokat. A lengyeltóti bútorboltos aztán megkérdezte, csinálnék-e konyhabútort eladásra. Ekkor kezdődött a bútorkészítés, volt olyan időszak, amikor huszonöt alkalmazottat foglalkoztattunk. Most két alkalmazottal és a családdal tűzifát hasogatunk – mesélte Meiszterics László, aki továbbra is a Meistro Lovasklub elnöke marad, s azt mondja, a lovas sikerek is a bútorkészítésnek köszönhetők. 
– Vettem egy új szabászgépet, így a régit árultam. Kassai Lajos érdeklődött utána, és felvetette annak lehetőségét, hogy lóval fizetné ki. Sosem felejtem azt a május elsejét, amikor tizenöt lovas megjelent a mezőn. Integettek, hogy hozták a három lovat. Elképesztő volt. Közben megismerkedtem egy fiúval, akinek gyakorlata volt lovastúrák vezetésében. Egy ismerőstől megtudtam, hogy az Alföldön megszűnt egy lovarda és 500 ezerért odaadják a hét lovat teljes felszereléssel. Hazafelé kettőt eladtam annyiért, amennyibe az összes került, így az öt ló ingyen volt – nevetett a lovas­egyesület elnöke. 
– Mindig is szerettem a kihívásokat és egy barátommal fogadást kötöttem május közepén, hogy egy hónapon belül Kaposváron is lesz ilyen bemutató. Június 27-én, László-napkor öt ló feküdt egyszerre a Honfoglalás zenéjére, miközben szólt a karikás ostor – mondta. A környék gyerekei közül többen is kiugrási lehetőséget láttak az újdonsült lovasudvarban, ahol nyolc lóval kezdődött a lovasélet. – Nagyon büszke vagyok rá, hogy hárman is a köztársasági őrezredben vannak – mondta Meiszterics László. 

– 2019-ben leégett a közösségi épületünk – folytatta –, ekkor szerveztünk egy jótékonysági napot. Negyven nap alatt állt az új épület, amiben minden tárgy új, a régieket folyamatosan igyekszünk pótolni. 
Jelenleg huszonegy lovat tartanak. – Könnyebb lenne felsorolni, hogy a 243 somogyi településből mennyiben nem léptünk fel, némelyeken négy-öt alkalommal is jártunk – mondta. – Mindenhová úgy mentünk, hogy kaposváriak vagyunk, egy vármegyei jogú várost képviselünk. Azt viszont sajnálom, hogy napjainkban egyre kevesebb rendezvény van, ma már közösségeknek is híján vagyunk. Nyolc évig adtunk helyet a nemzeti vágta somogyi válogatóinak. Óriási felelősséggel és munkával járt. Manapság azonban inkább olyan lovasversenyeket tartunk, amelyeken hobbilovasok indulnak. Magam egyre kevesebbet ülök lóra. A napokban éppen megjegyeztem: régen estem nagyot – mondta Meiszterics László, aki bár profilt váltott, és azt szeretné, ha gyermekei lassan átvennék a tevékenységét, megjegyezte: nem fog a továbbiakban sem láblógatva ülni. Egy új házat tudott venni a Meistro kockáért kapott szabadalmi díjból.