Hegymozgatók

Azt tartják: az igazi tehetség utat tör magának. Meghajtom fejem e bölcsesség előtt, mint ahogy azok előtt is – legyenek szülők, nagyszülők, nevelőszülők, pedagógusok –, akik idejekorán észreveszik, hogy a gyerkőc táncban, zenében, sportban, kézügyességben, szellemi képességekben kiemelkedik kortársai közül, mert számára több adatott. De a támogatók – magánszemélyek, cégek, alapítványok – előtt is, akik hajlandók áldozni pénzt, időt, szakembert arra, hogy mielőbb kiteljesedjen a tehetség, amely imázserősítő tényező szülőhely, intézmény, ország-világ szeme előtt. S mindez független nemtől, származástól. 
Figyelemmel kísérve a somogyi tehetségpontok működését, televíziós tehetségkutató versenyek „felhozatalát”, azt tapasztalom: egyre több cigány származású ifjú „kerül helyzetbe” egy-egy produkció kapcsán. Merthogy virtus és talentum együtt jelenik meg személyiségében, s hál’ Istennek a közvetlen környezet is elismeri képességeit. Ennek alapja a szeretet és az elfogadás. „A roma diákok ugyan elfogadják a pedagógust, ám azt nem, ha nem szeretik őket. A gyerekek érzékenyek, s miután már családjukban is érzik a diszkriminációt, rögtön észreveszik, ha az iskolában nem bánnak velük társaikhoz hasonlóan. Ha viszont felfedezik képességeiket, hegyet lehet velük mozgatni.” 
Takács Éva, az egykori Kaposvári Egyetem népismereti és romológiai tanszékének vezetője felelte ezt kérdésemre 21 évvel ezelőtt. A főiskolai docens korai, tragikus halála kettétört ugyan álmokat, vágyakat, de a mindenkori kormányzat rádöbbent arra, nem elég halat adni cigány honfitársainknak; a hálóval talán többre megyünk. Hogy csökkent-e a szegregáció, s a hálóval lehet-e halat fogni, hogy megállják-e helyüket a sok esetben az élet marginális területére kényszerülő cigány fiatalok – mindenkor aktuális szociológiai vizsgálat témája. Van példa erre is, arra is, ám az vitathatatlan – a politikai akaraton túl, hála oktatási intézmények lelkes előadóinak, romatanodák melegszívű alkalmazottjainak –, mintha megszűnt volna az egy helyben topogás… 
Bár a cigányság társadalmi integrációjának megítélése jelenleg is meglehetősen ambivalens, mégis van okunk az örömre. Aki nem hiszi, járjon utána! 
A diákok elfogadják a pedagógust, ám azt nem, ha nem szeretik őket.