A remény kapujában

Alapítványok, cégek, magánszemélyek, templomi karitászszolgálatok nyitották ki szívüket és pénztárcájukat, hogy a látókörükben lévőkön segítsenek, és ezáltal szebb legyen az ünnep, reménytelibb a jövő. 

Jó volt látni a gyerekarcokat a Parlamentben is, ahova 800 hátrányos helyzetű, nehéz anyagi körülmények között élő diákot hívtak meg határon innen és túlról, hiszen az Országgyűlés és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ezúttal is közösen szervezte meg a neves előadók produkcióival gazdagított Országházi Gyermekkarácsonyt. Mátrai Márta, az Országgyűlés kaposvári háznagya – aki az esemény házigazdája volt –, lapunknak elmondta: nemcsak a gyerekeknek, hanem neki is felemelő élményt jelentett e hagyományos rendezvény; csakúgy, mint a Diótörő az Operaházban, amelyet szintén gyerekek százai nézhettek meg ajándékként. Az önfeledt mosoly, a hálás gyerektekintet volt számára a legszebb ajándék, mint ahogy azoknak a nevelőknek is, akik a somogyi gyermekotthonok lakóit figyelték, miközben a rájuk bízottak izgalommal bontogatták a minisztériumi angyaloktól kapott csomagokat. Az ajándékozók kimondatlanul is igazolták XVI. Benedek pápa bölcsességét, miszerint „Advent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit”.

Az ünnep kapcsán sokunkban feléledt a jóság, az együttérzés, de a remény kapui is megnyíltak. A Parlament kulcsát egy napra átvevő diák házelnök elrendelte: legyen béke, szeretet és vidámság e házban. Mi pedig, megkeresve és meggyújtva az utolsó csillagszórót, bátran énekeljük a Neoton Famíliával közösen: „Ha elmúlik karácsony, / A szeretet lángja halványabban ég, / De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.”