Csak egy szóra

Vagy legalább lassíthatnánk, mielőtt újra ellepnék az üzenőfalat az egótól, önmegvalósítástól duzzadó jókívánságok és fogadalmak. Elnézegetve a szűkebb és tágabb környezetben ezt a rengeteg örömöt, nem is igazán érti az ember, hová tűnik egy pillanat alatt. Az év további részében ugyanis becsapódnak az ajtók egymás orra előtt, nők, férfiak, anyák és apák hazugságba és árulásba menekülnek, rosszabb esetben és bántóan magas statisztikai arányban, önzésük erőszakkal szakítja szét a családokat. 
Év végén új szokásként hozzánk is begyűrűzött, hogy egy jellemző szóval próbáljuk leírni a mögöttünk álló időt. A brit Collins-szótár például az AI-t, azaz a mesterséges intelligenciát (magyar rövidítéssel MI) választotta az idei év legfontosabb szavának, az Oxford szótár a „rizz”-re (megnyerő, természetes karizma) tette le a voksát. A magyar közmédia tanácsadó szervezeteként is funkcionáló Montágh Testület a 2021-es „család”, a tavalyi „béke” után a „gyermek” szót választotta az év szavának 2023-ra. 
Ha a kirakatot és a valóságot van bátorságunk összehasonlítani az esztendő utolsó napjaiban, el kell ismerni, választásuk inkább idealisztikus. 
Jövőre megpróbálkozhatnánk egy újítással, 2024 szavának előre válasszuk meg az önkritikát..., akkor vélhetően kevesebb csodálatos fotó készülne, de talán több lenne a boldog gyermek év végére. A 2024-es év szavának előre válasszuk meg az önkritikát.