Cholnoky Viktor és Krúdy Gyula Balatonja

Kovács Emőke

Az 1900-as évek elején – folytatva a megkezdett irodalmi hagyományt – egyre több balatoni vonatkozású irodalmi művel találkozhatunk, melyek közül kiemelkednek Cholnoky Viktor Krúdy Gyula művei.

Sajátos helyet foglal el a Balaton irodalmában Cholnoky Viktor (1868-1912), a híres földrajztudós Cholnoky Jenő és Cholnoky László író testvére. A veszprémi illetőségű író megalapította a Veszprémi Hírlapot, majd később a Balatoni Hírlapot, végül Budapesten A Hét című újságot, ezidőtájt kezdett el a Nyugatban is publikálni. A visszaemlékezések alakját Krúdyhoz hasonlítják – bohém életvitele miatt –, írói hangvétele azonban egyedi színt öltött. Novelláiban a képzelet és valóság határán mozogva teremtett különös atmoszférát. Tavi vonatkozású írásaira is ez az írásmód jellemző. A különös – fikció és realitás mezsgyéjét folyton átlépő – szereplői mellett egyedi hangvételűek tájleírásai.

A tájleírások mellett novellái közt találhatunk szürreális, groteszk történeteket. A kövér ember című írása egy balatoni halálesetről szóló, a meggyilkolt előadásában. A Polyxénia kisasszony pöre című novellájában Polixéna a fojtón haragot, pereskedést szító, csúf vénlány, aki bosszúját úgy fejezte ki, hogy a novella főszereplőjének, a beszélő nevű, Hárshegyi Dénesnek szőlejét elpusztította „A filoxéra az a pusztító vihar, az az irtó jégeső, az a mindent felgyújtó villám, ami a Polixéna testéből szakadt szerte száz millió darab apró égő és égető bogárrá. És ami elpusztította a Balaton vidékét és nyomorékká, koldussá tett mindnyájunkat. Az a nagy harag, ami nem az égből jön alá a Földre, igazságot tenni, hanem magából a földből mászik elő és elhallgattatja a gyökereknek, a levélnek és fürtnek a beszédét.

Cholnoky balatoni prózája egyfajta bevezetése Krúdy Gyula (1878-1933) tavi ihletettségű műveinek. Krúdy Gyula életműve kapcsán eszünkbe ötlik Nyíregyháza, Budapest, Podolin – az író életének fontos helyszínei. De nem felejthetjük ki a felsorolásból a Dunántúlt és a Balatont sem. Krúdy elsősorban Várpalotához, Veszprémhez és Balatonfüredhez kötődött, egy rövid kitérőt Siófokon is tett. Az első szerelmi-szál azonban Siófokra vezeti Krúdyt. Ugyanis Budapesten beleszeretett Kelemen Reginába, a Grand Hotel Royal bérlőjének, Várady Gyulának feleségébe. Várady a siófoki fürdőt is bérelte, ezért a család több nyarat is Siófokon töltött. Krúdy siófoki tartózkodása során ismerte meg Regina (azaz Rezsán) lányát, a 16 esztendős Zsuzsikát. Három esztendeig titkos viszonyt folytattak. Krúdy igen hamar gyűrűt adott a lánynak, rajt az írás: „Kisapám, 1916. Tavasz.” 1918-ban a Várady család ismét leutazott a Balatonra, a kisőrsi szőlőhegyre, ahol kibéreltek egy kastélyt. Az író is velük tartott, egy külön présházban alkotott. Kisőrsön kérte meg a nevelőapától, Várady Gyulától Zsuzsi kezét. A lánykérésről botrány kerekedett. Ekkor elhatározták, hogy megszöknek, de a vasútállomáson az apa utolérte őket. Majd eltelt a nyár, Krúdy a Margit-szigeten, a Nagyszállóban élt, ahol születésnapján ismét titokban meglátogatta Várady Zsuzsika. A lányt újfent rajtakapták a szülők, de már nem hagyta el Krúdy akkori otthonát, így a szülők kitagadták. 1918-ban házasodhattak csak össze Várady Zsuzsival, akitől az író hagyatékát a későbbiekben is gondozó lánya, Zsuzsa született. De Krúdy, a mesemondó lovag még visszatért a Balatonhoz.

A József nádor egykori Margit-szigeti nyaralójában élő házaspár házassága hamarosan zátonyra futott. A sok éjszakázás, ital, kártyapartik, szertelen életmód miatt az író ráadásul gyógykezelésekre szorult, így került Balatonfüredre, s így került vissza újból a tó partjára. Itt írta meg a Balatoni szívhalászat, a Jókai Mórnál, a füredi uradalomban, a Blaháné meséi című szép novelláit. Krúdy nem először járt Füreden, hiszen még „fénykorában”, az első világháború idején megfordult itt – s írt is a vidékről – főként Bródy Sándorral, akivel hosszú-hosszú tarokkpartikat játszottak végig. Az idősödő alkotónak a füredi kúra jót tett ugyan, de Krúdy már nem igazán állt talpra, 1933. május 12-én hunyt el.

Krúdy balatoni, elsősorban Balatonfüredről szóló írásaiban megelevenednek a fürdőélet korabeli figurái: a gazdag hősszerelmes ifjú, az eladósorba kerülő lányok, a szívbeteg édesanyák, a kalandorok, a színészek. Csupa Krúdy-féle figura, köztük sok valós és néven nevezett szereplővel, mint Blaha Lujza, Jókai Mór, Laborfalvi Róza, Vaszary Kolos vagy Bizay Mihály báró, a korabeli Füred meghatározó, ikonikus figurája. Megidézi az Anna-bálok világát, ír a Vörösmarty által is megénekelt Füredi szívhalászatról. A balatoni szereplők ábrázolása is sajátosan Krúdys, de legmegindítóbbak mégis tájleírásai. Talán ő az egyetlen olyan magyar alkotó, akinél nem a nyári tájábrázolások dominálnak, hanem az őszi és a téli hangulatok.

Bár Jókai Mórnak tulajdonítják a legszebb téli balatoni tájleírásokat, ez talán azért is lehet, mert Krúdy téli Balatonról szóló szövegrészletei kevésbé ismertek. Pedig jó példa lehet erre a Jégkirályné-keringő című hangulatos írása. Krúdy tavi tájábrázolásai és a balatoni szereplők megörökítése mellett több írásának helyszínül választotta a Bakonyt, Balaton-felvidéki kastélyokat, valamint Kisörsöt is.

Balatoni vonatkozásban – még ha napjainkban feledésbe is merül –, a 20. század első évtizedeinek irodalmi alkotásai kitörölhetetlen nyomot hagytak e vidék kultúrtörténetébem.