Hétköznapi hősök

Amíg az ember nem beteg, vagy nem kerül kórházba, illetve nincs ellátásra szoruló idős rokona, nem értheti meg igazán, mennyire fontos, hogy legyenek ápolók az illetékes betegosztályon. Az ápoló az, akivel nap mint nap többször is találkozik a beteg, aki kiteszi a gyógyszereit, vizet tölt neki. Ha nehezére esik, segít felállni és fogja a kezét, a fájdalmakra csillapítást tesz, beköti a sebet. Az idősotthonokban dolgozó ápolók minden percben jelen vannak, így segítenek nagyszüleinknek, szüleinknek az élet legegyszerűbb dolgaiban, ahová mi nem érünk el. 
A legnagyobb hétköznapi hősök, akik fehér egyenruhát öltve vállalnak át egy kicsit a betegek fájdalmából. Mindezt úgy, hogy megfeszítve, éjjel-nappal dolgoznak a betegágyak körül. Még olyankor is próbálnak türelmesek lenni, amikor a beteg nem biztos, hogy a legszalonképesebb modorát veszi elő a nehéz kór, állapot szorításában. 
Eközben az egészségügyi intézményen kívül is teljesítenek, több fronton vállalva a nehézségeket anyaként, házastárs­ként. Az embert próbáló ápolói munkára nem képes mindenki. Anyagilag is nehéz kifejezni, hogy beteg vagy idős, kiszolgáltatott helyzetben lévő embertársaink megsegítésekor egy meleg kézszorítás, egy megértő szempár mennyit jelent valójában. Ennek ellenére talán próbálkozhatnánk hatásosabban; valahogy úgy érzem, hogy jobban meg kellene becsülnünk ápolóinkat, hiszen mindig számíthatunk rájuk.