A forradalmak koráról értekeztek a levéltári napon

Az összejövetel témája a XX. század eleji forradalmak kora volt a Dél-Dunántúlon. Somogyban tartanak a leghosszabb ideje levéltári konferenciákat, hangsúlyozta Polgár Tamás, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója. A hagyományt még Kanyar József indította el az 1970-es években. Tavaly első világháborús konferenciát rendeztek, ezt követte korban is az idei. Somogyban sok az emlék ebből a időszakból, 1918-19-ben itt tevékenykedett a Latinka-század, és a megyét nem kímélte a Prónay-különítmény sem a fehérterror idején.

A levéltári napon köszöntőt mondott Biró Norbert, a Somogy Megyei Önkormányzat elnöke, aki szerint a vármegye és a levéltár története összefonódott, és a levéltár mindig erőt adott, amikor a vármegyét újra kellett szervezni. Utalt arra, hogy a régi levéltár épületét, amelyet visszakapott a megye, hamarosan 800 millió forintból újíthatják fel. Ezután múzeumi kiállítóhely lesz, ahol a levéltár bemutatói is helyet kaphatnak majd. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a megnyitón hangsúlyozta: az országban 78 épületet kezelnek, közülük jó példa a kaposvári sorsa.

Hasznosak a hasonló konferenciák abban, hogy a levéltárra maradt iratokról életszerű képet nyújthassanak, mondta Ö. Kovács József, főigazgató-helyettes. Előadásában az agrártársadalmak reakcióit elemezte a korban, hiszen a Dél-Dunántúl, benne Somogy legfontosabb jellemzője a mezőgazdasági lét nehézsége volt. Vidéken ez váltotta ki a forradalmakat egy vesztes világháború csalódottsága után.

– A cselédsors nehézségei, a fizikai nyomorúság meghatározóbb volt az 1918-19-es megmozdulások idején, mint a forradalmi eszmék terjedése – mondta Ö. Kovács József. – Kutatásaim szerint a korábbi aratósztrájkok idején is a konkrét szerződésekben akartak eredményt elérni, és nem ideológiák okozták a szembenállást. A történész hozzátette: a földművesek nehéz helyzetét mutatják a kivándorlási statisztikák, és a gyermekszám csökkenése.

Megszervezték Kaposvár kifosztását

1918 végén összeomlott az állam és a közigazgatás, így fordulhatott elő, hogy december 11-én éjjel mintegy ötszáz, a frontról hazatérő katona kifosztotta a hozzájuk csatlakozó városi szegényekkel együtt Kaposvár belvárosát. Ezalatt 149 üzletet és 25 magánházat dúltak fel. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de öten-hatan meghaltak, tudtuk meg Nübl János levéltáros előadásából. A megmozdulás szervezett lehetett, mert a főként a tabi és igali járásból származó katonák odahívták a családtagjaikat. Másnap elvonultak Toponár felé, majd egy igali kocsmában mulattak. 1924-ben a fosztogatás miatt orgazdaságért mindössze három embert ítéltek el néhány hónapnyi börtönre: két somogyszili zenész cigányt és egy nagybajomi kocsmárost. Nübl János szerint a fosztogatást a katonai parancsnokok erélytelensége okozta.