interjú

2020.01.24. 11:30

A szerep köszönje inkább meg, hogy Molnár Piroskához került

Bölcs döntést hozott a megyei jogú város közgyűlése, amikor Molnár Piroska Kossuth- és Prima Primissima-díjas színésznőnek ítélte a Kaposvár Díszpolgára kitüntető címet. A Nemzet Művésze, akit az egész ország kedvel – 1971–1978 között, illetve 1984 után újabb 18 éven át –, negyed századot töltött a Csiky Gergely Színházban, amelynek örökös tagja lett. Ugyan a felújított teátrumot eddig fényképeken látta csak, de ígéri: mielőbb megnézi valóságban is.

Lőrincz Sándor

– Ha Kaposvárra, s a Csiky Gergely Színházra gondol, mi ötlik először az eszébe?

– Rögtön a fiatalságom jut eszembe, hiszen Kaposvárnak életem és pályám talán legszebb, legtermékenyebb éveit köszönhetem.

– Hogyan fogadta a hírt, amikor megtudta, hogy a város legújabb díszpolgára lesz?

– Meghatódtam. Ugyan jó pár éve már, hogy nem játszom Kaposváron, de nagy megtiszteltetés számomra a város bizalma, hogy díszpolgárává fogadott. Büszke vagyok erre a címre.

– Kaposvári évei alatt számos nagyszerű művésszel játszott együtt; hogy éli meg, hogy dolgozza fel a pályatársak, a barátok hiányát?

– Nem kérdez könnyűt. Koltai–Pogány, a Lázár–Jordán házaspár, Verebes István, Hunyadkürti György, Bezerédi Zoltán, Lukáts Andor, Kulka János, Znamenák István, Varga Zsuzsa, Pálfy Alice, Tóth Béla, Helyey László, Spindler Béla, Karácsony Tamás – nagyon hosszú a névsor. Említhetném Kiss Istvánt, a tragikus sorsú színésztehetséget, vagy Vajda Lászlót is. Közülük hét színész már egy égi teátrumban játszik. Rossz érzés megélni azt, ahogy üresedik körülöttem a világ. Spindler Bélától nagyon nehéz volt búcsúzni, akár a többi pályatárstól. Ugyan már nem játszhatok velük, de mindennapjaim része maradt valamennyi. Élők, elevenek, felejthetetlenek, s emlékeimben egészen addig azok is maradnak, míg élek.

– A burnout, vagyis a kiégés a legtöbb szakmában utoléri az embert. Gondolom, ezalól a színészet sem kivétel. Ön érzett már ilyet?

– Nem ismerem a kiégés állapotát. Ha az ember nyitottan él, mindig van mondanivalója!

Mindent kibíró paraszt, csiszolt agyú, fölényes, művelt és érzelmekkel teli asszony

Molnár Piroska a Nemzeti Színházból szegődött a Thália Színházba, ám – többek között – az Örkény Színházban, s a Kolibriben is tapsolhatunk neki. Van olyan évad, amikor 8-10 produkció vár rá. Munkabírása, temperamentuma, televíziós, színpadi és filmes alakításainak, szinkronszerepeinek sora sokunkat megbabonáz. Mint ahogy vers­mondása és énekhangja is a legnagyobbak közé emeli.

Az ózdi születésű, egykori kunágotai lány, aki egy gazdag polgárcsalád könyvtárában ismerkedett először a könyvekkel, s a padlásfeljárón ülve töprengett a világról, miközben halandzsanyelven énekelt és verset mondott, régóta az ország ünnepelt művésze. Kossuth-díját is két Bors néni előadás között vette át. Pintyő, ahogy diáktársai hívták, közgazdasági technikumot végzett, de a számok sohasem érdekelték. Mindig szívesen szavalt, s tudta: neki Thália osztja majd a szerepeket. Fel is kérezkedett szekerére – többek között Venczel Verával és Koltai Róberttel együtt – és Pártos Géza osztályába került. Akkoriban pimasz, öntelt és mindentudó volt, de úgy érezte ez a jó, hiszen ez együtt jár a fiatalsággal, különben megfutamodott volna.

A főiskola után Szegedre került, s együtt játszhatott Ajtay Andorral. Amikor Zsámbéki Gábor a Csiky főrendezője lett, Komor István pedig az igazgató, Kaposvárra szerződött. Szerepek sora, remek társulat várta, így nem csoda, hogy hat év kivételével – amikor a Nemzetiben és a Katona József Színházban játszott – ismét Kaposváron folytatta. A teátrum vezető színésze lett, s maradt egészen az ezredfordulós évekig, amikor Jordán Tamás főigazgató, az egykori kaposvári színészkolléga, leszerződtette a Nemzetibe.

Akik figyelemmel kísérték-kísérik művészetét, s elmélyülnek életművében, egyik barátnőjével, Csomós Marival együtt vallják: leginkább a szerep köszönje meg, hogy Molnár Piroskához került. Úgy, mint a Zsámbéki rendezte Sirály Nyinája, Euripidész Oresztész című művének Elektrája, az Oidipusz Iokasztéje, az Yvonne, burgundi hercegnő Margit királynéja, a Bezerédi Zoltán rendezte Hegedűs a háztetőn Goldéja vagy a Koldusopera Kocsma Jennyje, s a Csárdáskirálynő Cecíliája. De említhetném a már több mint negyedszázada folyamatosan játszott Bors nénit a Kolibriben. Egy idő után a mamaszerepek különösen rátaláltak Molnár Piroskára – aki 60 évesen még spárgázott –, ő pedig élvezettel játssza mindegyiket.

A művészi alázat, ami mindig is jellemezte. Ascher Tamás szerint is rendkívül sok színárnyalatú lény: erős, mindent kibíró paraszt, csiszolt agyú, fölényes, művelt nő, nagyon érzelemgazdag asszony és ezenkívül boszorkány egy személyben. Mindez ott van a sejtjei mélyén – ezért lehet sokféle szerepet ráosztani. Filmjei közül emeljük ki a Nagy füzetet; a Szász János rendezte filmdrámában nyújtott alakításáért elismerő oklevelet kapott a chicagói filmfesztivál nemzetközi zsűrijétől. Kaposváron pedig évekkel ezelőtt eljátszotta A nagymamában Szerémi grófnét, szerepért kapott gázsijából néhány éven át fiatal színészeket ismertek el az általa alapított Nagymama-díjjal.

Születésnap nevető és szomorú marcipánmaszkokkal és holland rózsával

1995-ben Molnár Piroska 50. születésnapjára szervezett születésnapi randevún az est főszereplőjén kívül további négy Kossuth-díjas vett részt: Ascher Tamás és Babarczy László rendező, Fodor András és Takáts Gyula író, költő, műfordító. Bezerédi Zoltán Verebes István sorait olvasta fel, Spindler Béla pezsgős pohárral kezében folyamatos boldog újévet kívánt Piroskának – merthogy mindig így szokták köszönteni egymást –, majd könnyek között elszavalta az Anyám tyúkját. Pogány Judit Rossz a Jézus kiscsizmája című dalt énekelte. Kaposvár nevében Szita Károly 50 szál, Hollandiából hozatott bordó rózsát nyújtott át. A háromemeletes díszes tortára egy nevető és egy szomorú maszkot is illesztettek marcipánból. L. S.

Nyina – örökre

Verebes István huszonöt éve így köszöntötte: Emlékezni fájdalmas és édes, de tudni, hogy Neked sikerült, megnyugtató. (…) Hogy van, hogy a Te múltadra is én merészelek büszke lenni? Talán, mert abból egy kicsi rész az én múltam is! Ez, és csak ez, a múlt tett fontossá számomra Téged is. Valaki vagy a kevesek közül, akire büszke lehetek. Mindent onnan hoztam el, közös körünkből, az elmúlt negyed századba. Igazi nagy példája vagy annak az egészséges szívósságnak, amiről Csehov beszél, s amiért Te nekem Nyina maradsz, a Sirály. Sokaknak van szüksége Rád; az akkor ott élők közül, a közben körötted lévőknek, s a fiataloknak például. Hogy végig hű lehet maradni Nyinához, hogy másképp nem is lehet, s lám, érdemes!

Az örök jelen (kommentár)

Molnár Piroska számomra az örök jelen, akinek az adott napra felvállalt feladat tökéletes teljesítése a legfontosabb. Legyen ez próba, színházi produkció, szinkron, forgatás vagy tanítás. Ha hazamegy, előveszi noteszét, hogy megnézze, holnap mi vár rá, aztán – ha még a fáradtságtól képes fennmaradni – belemerül az olvasásba. Nagy a könyvtára, de figyelemmel kíséri a legújabb szerzők köteteit is. Örül, ha pihenhet; arra törekszik, hogy legalább nyaranta eltölthessen néhány napot fonyódligeti villájában.

Másik barátnőjét, az ugyancsak Kossuth-díjas Pogány Juditot naponta felhívja. Judittal egyébként legalább 50 éve ismerik egymást. Vallják: barátságukat nem kezdte ki az idő. Örkény Macskajátékában együtt játszanak Csomós Marival, Jordánnal és Kerekes Évával, aki a kaposvári Táncsics­ból indult…

Ezek is érdekelhetik