Felnőttmesék a professzortól

Fia, a Japánban élő Frankl Péter előszavában – miután ízelítőt ad édesapja és betegeinek kapcsolatáról –, így ír: „Meséit már kisgyerekkoromtól gyakran olvasgattam. Nagyon szerette volna azokat kiadatni, de ez nehéz dolog volt a hatvanas években. Különösen, hogy némelyeknek politikai tartalma is volt. Végül saját, megspórolt pénzéből adta ki egy részüket, néhány száz példányban.”

Dicséretes az alapítvány vállalkozása, hiszen ötvenöt tanmesét rostált egybe Szemes Péter és Zóka Péter, s ezek a rövid, többnyire állattörténetek – Esopus fabuláihoz hasonlóan – igencsak tanulságosak. Az emberi jellemvonásokkal, személyiségjegyekkel felruházott állatszereplők olyan életbölcsességek kimondói, amelyek fogódzót jelenthetnek valamennyiünknek e félrebillent világban. A bagoly számos történet főszereplője; bölcsességével mindenkor példa lehetne, ám sokan nem értik. A bölcs bagoly című opusban például özvegye emlékezik rá, s idézi néhai párját, aki „Azt motyogta: – Gyermeked és munkád megőrzi nevedet; bennük, ha meghaltál is, tovább élsz!” A szerző azonban zárásként hozzáfűzte: „A mondás csőrről-csőrre szállt, mindenki csóválta fejét-farkát, de senki sem értette meg a bölcs baglyot.” Mintha a máról, s a harmadik évezred emberéről lenne szó…

A Farkas Beáta míves színes akvarelljeivel illusztrált kötetben számos humoros mese köttetett egybe. A szórakoztató mesetár szereplői között viperát, majmot, rókát, oroszlánt, nyulat, álmodozó gorillát is felfedezünk, s erdők-mezők további vadjai és madarai is megelevenednek – a legkülönbözőbb fajok felvonultatásával. A bagoly mellett a szarka is visszatérő szereplő, de tanúi lehetünk teknősfilozófiának, erdei értekezletnek, szembesülhetünk azzal is, milyen az árulók sorsa, a summázatban megfogalmazva: „Jobb a becsületes halál, mint a becstelen élet”. Vagy a Kitüntetés tanítása, melyet egy diplomatikus keselyű mond ki: Az érdemesek bírálata felemel, a mihasznák magasztalása megaláz.

Élvezettel olvastam e történeteket. Frankl doktor holtában is üzent. Olvasóinak és utódainak is.

Az állatok lázadása érdekes tanulságot tartogat a könyv forgatóinak: az állatok kikérik ugyanis maguknak, hogy gyakran negatív emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket a meseírók, ezért elítélik őket, és követelik az állatmesék betiltását. A szerző igazat ad ugyan nekik, át is veszi kiáltványukat, de hazaérve fiókja mélyére süllyeszti az iratot...