Nehezen tudja elképzelni az életét éneklés nélkül

A számos elismeréssel, többek között miniszteri dicsérettel és a kórussal közös Somogy Polgáraiért és Somogy Megye Közművelődéséért díjjal is kitüntetett egykori óvónő visszaemlékezéséből egy rendkívül eseménydús életút elevenedik meg. – Buzsákon láttam meg a napvilágot, és harminc esztendős koromig itt is éltem – elevenítette fel a múltat Házi Ferencné. – Szülőföldem népművészete mélyen a lelkembe ivódott, rendkívül sokat köszönhetek a volt általános iskolai énektanáromnak, Tengerdi Győzőnek és a későbbi edzőmnek majd férjemnek, Házi Ferencnek, akinek az irányításával tizenhat évig versenyszerűen kézilabdáztam is. A sport által tanultam meg igazán másokért is küzdeni, és tudatosult bennem egy életre: egyéni érdekek sem létezhetnek közös célok nélkül, az együtt elért sikereknél pedig nincs felemelőbb.

Mindezek mellett azonban a családi örökségét tartotta a legmeghatározóbbnak. Elmondása szerint a szülei hívő katolikusok voltak, akik nagy hangsúlyt fektettek két gyermekük erkölcsi nevelésére, a népi hímzéssel foglalkozó édesanyja pedig amellett, hogy kiválóan varrt, csodálatosan énekelt is. – Felejthetetlen élmény volt hallgatni őt, esténként nem csupán a legszebb népdalok csendültek fel az ajkán, de kifogyhatatlan volt a nótákból is – mondta.

Házi Ferencné Fonyódon érettségizett, majd a lengyeltóti ÁFÉSZ-nél könyvelősködött, 1971-ben kötött házasságot. Két gyermekük még Buzsákon született, majd 1979-ben Ádándra költöztek.

Nem sokkal később a soproni főiskolán óvónői végzettséget is szerzett. – Szülőfalumban az életem mindennapi részei voltak a népszokások, így a népdaléneklés is, ezért óriási hiányérzetem volt, amikor kiderült: itt semmi ilyesféle nincs – folytatta Házi Ferencné. – Kezdetben csak az óvodában adtam tovább a Buzsákról hozott tudást, úttörő jelleggel mutatva be az apróságokkal a különféle népszokásokat és a gyermekjátékokat. Ám mivel nagyon hiányzott az élményt adó közösségi elfoglaltság, Nickel Lászlóné vöröskeresztes titkár felvetésére örömmel vállaltam a dalkör létrehozását és vezetését.

Örök emlék marad a csíksomlyói és krakkói fellépés is

Házi Ferencné arról is beszélt, hogy ugyan az asszonyokból gyorsan összeállt egy lelkes csapat, négy év múlva pedig már vegyes kórusként működtek, de igazából huszonöt évnek kellett eltelnie, hogy az egész falu fenntartások nélkül elfogadja és értékelje az eredményeiket. 2010-ben az önkormányzat a Falunkért, Ádándért kitüntetéssel ismerte el a munkáját, 2019-ben pedig a település díszpolgára lett. – Az elmúlt három és fél évtized a szívet melengető sikerekről és a feledhetetlen élmények sokaságáról szólt – mondta. – Ezek közül nagyon nehéz bármelyiket is kiemelni, de a három csíksomlyói fellépés, valamint az éneklés a krakkói Mária Bazilikában örök emlék marad számomra – emelte ki.