költészet napja

2021.04.12. 09:00

Sok hittel, humorral és iróniával a magyaróra is zamatosabb lesz

Rozsos Gábor tanárként is a szép szó éltetője. Óráiról nem hiányzik sem a humor, sem a karcos jelenlét. Legfőbb öröme, ha magyaróráin vagy az általa rendezett iskolai műsorokon, akár több ezres közönség előtt a Kossuth téren, tanítványarcok tucatjai üzenik Audrey Hepburn igazát: a verset nem kívülről, hanem belülről kell mondani.

Lőrincz Sándor

– Több évtizede tanítja azt a tantárgyat, amely szerintem a legkomplexebb hatással van a személyiségre, s talán még az általános műveltségre is. Hogy érzékeli, megszerettethető a vers, a szépirodalom, az édes anyanyelv a harmadik évezred kamaszaival? – kérdeztük a költészet napja alkalmából a kaposvári Kodály iskola magyartanárát.

– Az irodalom megszerettetése ma sokkalta nehezebb, mint néhány esztendeje. Öröm látnom, hogy tanítványaim közül olvasnak – de sajnos nagyon kevesen. Elsősorban a könyvek filmváltozata köti le a különböző korosztály figyelmét. Jó volt részese lenni nyolcadik osztályomban, hogy ki melyik Rómeó és Júlia-változatot nézné meg szívesebben. Szóval, több változatot is már előzetesen ismertek. Az irodalom valóban komplex tantárgy: vizuális nevelés-rajz, a történelem, a földrajz előzetes ismeretei gyakran felbukkannak az órákon. Az anyanyelv megszerettetése elsősorban nem tankönyvből történik: a mindennapi életben használatos „élő beszéd” lehet a mérvadó.

– A kiváló magyartanárok igényességükkel példaként állhatnak tanítványaik előtt. Egy-egy író-költő életrajzának tanítása kapcsán kiderülhet-e, ki a tanár kedvence, vagy ugyanolyan „hőfokon” kell tanítani Csokonait, Zrínyit, Petőfit és József Attilát?

– Sok szakmai nézet bukkan fel azzal kapcsolatban, hogy nem kell életrajzi adatokat tanítani. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy egy-egy költő – József Attila, Ady, Petőfi, Radnóti – életének, tragikus sorsának megismerése nélkül a tanítandó költemény egy lesz a sokból. A gyerekek tudják, ki áll hozzám közel, hiszen az adott tananyagtól függetlenül eszembe jut egy-egy sor, amelyet gyakorta idézek: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.” Az Úr érkezése szinte összefoglalja Ady hitét, lélektanát. Ezért is ismertettem meg a nyolcadik osztályos tanítványaimmal ezt a rövidke verset, amely nem a tananyag része. A táblára írtam a teljes költeményt, és kértem elballagó osztályomtól: másolják le, s ha tehetik, tanulják meg. Fontos útravaló lesz életük során. Persze sokszor megjelenik a személyemre jellemző irónia, bár gyakorta cinikusnak mondanak: ha valakit felszólítok, s teljes csendben „felel” kérdésemre, idézem Shakespeare hamleti sorait: „The rest is silence…” Az angolt tanulók persze értik: „a többi néma csend.” Kell a humor a hétköznapokban – és persze nem csupán az iskola falain belül. Az idősebb, tizennégy esztendős koron túli nemzedékre is ráfér a humor, a derű hétköznapokat segítő ereje. Remek mankó lehet egy jól szerkesztett tankönyv, azonban a tanári szabadság okán, nem minden verset-prózát kell feldolgozni; erre nincs is elegendő idő. És a tanárnak ismerni kell tanítványait: kiket milyen alkotás fog meg, vagy csupán „átrepül a fejük fölött” a kötelezően betudható tananyag.

– Ön régóta jegyben jár a hittel, s tudjuk, hogy számos szerző műve értelmezhetetlen bibliai alapismeretek nélkül. A két csengetés közötti 45 perc ilyen esetekben akár az evangelizációra is alkalmas lehet…

– Igen, bár a jelenlegi digitális oktatás sok mindentől megfoszt. Tanítványaimat és jómagamat is. Nincsenek elmélyült beszélgetések, érdekes, gyakorta személyes viták, amelyek számomra is tanulsággal szolgálnak. Felsős tanítványaim éppen abban a korban vannak, amikor keresnek-kutatnak-vitatkoznak, és – talán ez a legfontosabb – ügyesen érvelve fejtik ki szilárd álláspontjukat, miközben fel-felbukkannak a bibliai ismeretek. A példákat nem én említem, a gyerekek hozzák, ügyesen asszociálnak a más tantárgyban tanultak kapcsán.

– Hitünk vállalása, megvallása minden megkereszteltnek feladata. Szép életprogram. Ön szerint a mai pedagógusok – magyartanárok – merik vállalni elköteleződésüket?

– Szerencsére, hitünkről most már nyíltan színt lehet vallani. Jómagam harminc esztendeje tanítok – s csak hallomásból, hiteles történetekből ismerem a hit megvallásának retorzióit. Tanórákon a serdülők, a gyermek- és felnőtt kor határán gyakorta kérdik: ha van Isten, akkor miért ez a sok rossz a világban? Hogyan keletkezett a Világegyetem? Tényleg viseli, irányítja sorsunkat, vagy magunkra vagyunk hagyva? Ezeket a kérdések igazolják: a tizenévesek is töprengő, gondolkodó fiatalok.

– A kaposvári Szent Imre-templom akolitusaként végez szolgálatot az oltár körül. Mi motiválta abban, hogy felkent szolgálója legyen az egyháznak?

– Sok-sok esztendővel ezelőtt, amikor Eszter lányom bérmálására készültünk, Balás Béla püspök atya egy roppant tartalmas szülői értekezleten ragyogó látásmóddal írta le a gyerekek lelkivilágát, de szólt a szülőkhöz is. E nem szokványos találkozón elhangzottak ott duruzsoltak a fülemben… Néhány esztendő múltán, Adél lányunk bérmálása előtt Laci atya tartott hasonlóan remek szülői találkozót, s akkor eszembe jutott: olyan sok mindent kerestem az életem során – buddhizmus, jóga, meditáció –, hogy közben nem vettem észre, József Attila egy roppant határozott verssorral üzente: „Az Isten itt állt a hátam mögött, és én megkerültem érte a világot…” Úgy érzem: belesimultam a hitbe, merek Istenben bízni.

– Számos verse Istentől átitatott. Szerintem vagy két, újabb kötetre való is összegyűlt a számítógépén. Mikor kerül nyomdába a következő?

– Amikor előveszem régebbi verseimet, mindig elfog a kétség: valóban kötetté rendeződjenek? Melyik vers „érdemli” meg a kinyomtatást. Ezek az érzések folyton felbukkannak bennem – persze, ezek az adott pillanatra vonatkozó személyes impressziók. És nehéz kiadót találni – bár ez – úgy érzem, csak ürügy…

Van még remény

Rozsos Gábor több mint húsz éve vezet naplót. A kérdésre, hogy a klasszikus és kortárs magyar szerzők művei a fiatalok életének részeivé válnak-e, naplóját idézve válaszolt. – A naplóban rengeteg érzés kavarog, olykor szétszórt gondolat hömpölyög – mondta –, de gyakran olvasom, akár tíz–tizenöt év távlatából is azt, hogy: van remény.

 

Ezek is érdekelhetik