III. KE Cross Run – felnőtt a feladathoz

Reggel kilencig lehetett felvenni a rajtcsomagot, ami mérsékelt korán kelést foglalt magában. Abban biztos voltam, hogy parkoló helyem lesz, mindig is volt. Előző nap esett, így a parkoló néhol felázott. Naná, hogy a mocsaras részen álltam meg! Az autóm is bizonyítson, ne csak én!

A regisztrációnál sor kígyózik, ami elsőre volt ijesztő, valójában öt perc alatt kezemben volt a csomag. Bemelegítés, rajt pontosan a tervezett időben. Ez igen!

A pálya vonalvezetése talán az eddigi legjobb volt. Aki vett már részt ilyen versenyen, annak persze voltak ismerős elemek, de mégis valahogy az egész jobban „adta”. Tempós pálya lett, éppen optimálisan keverve akadályokkal. Többször felhívták a figyelmet arra, hogy az előző napi esőzések miatt több helyen felázott a pálya, óvatosan itt-ott. De valljuk be: jót tett a futamnak a plusz víz, sár és ingovány. Patikamérleggel mérték a vizes akadályokat, azok mélységét és mennyiségét is. Nem tolták túl, pont annyi, és akkora volt, amennyi az élményhez kellett, nem volt különösebben problémás teljesíteni egyiket sem. Egyszerűen nem arról szóltak. És ez így volt rendben.

A két, akadályfutó szövetség által hozott akadály kellemes élmény volt, kicsit megtorpantotta sok futó „agárkutyát”, és végre nagyobb szükség volt a futáson és a környezeti körülmények tűrésén túl másra is.

A kiserdei lejtők és emelkedők mindig is a legjobb részei voltak a pályának. Most hogy kettő is volt belőlük egymás után, ráadásul fel volt ázva a talaj, toronymagasan vitte idén is a „legjobb hely a pályán” címet. A zsákcipelés még mindig inkább cuki volt, mint kihívás, de legalább már zsák cipelése volt a feladat. Épp mint a nagyoknál...

Ez volt az első Cross Run, ahol a második négy kilométeres kör nem uncsi ismétlésnek hatott, hanem egy újabb kihívásnak. „Jó, már ismerem a pályát, akkor most még jobban, még gyorsabban, újra!”

A szervezés már-már profi volt! Mindenhol volt segítő, ráadásul a kedvesebb fajtából. Mindenről lehetett tudni hol van (jó kivéve talán a wc-t, de annak helye szájhagyomány útján terjedt). Nem volt keveredés, tolongás, minden szervező tette a dolgát, és biztosította a résztvevők örömét.

Mindezek alapján tényleg egy igazán jó versenyt csinált a Kaposvári Egyetem a Magyar Honvédséggel közösen! Hivatalos eredmények, tudósítás később, de addig is tényleg őszintén mondhatom: Gratulálok KE Cross Run, felnőttél!