Hat perccel verte a mezőnyt a masters országos bajnokságon

Az idei már sorrendben a kilencedik bringafieszta volt és a rendezvénynek Kincsesbánya adott otthont. Minden évben hagyományosan itt rendezik meg a Master Országos Bajnokságot is. Mivel az idén kevesebb versenyt rendeztek, ezért az amatőr csapatok jelentős része megjelent az erőpróbán, így nagyon erős mezőnyben kellett helyt állniuk a somogyi indulóknak is.

A sportolóknak egy 17,5 kilométeres, hullámos pályán kellett az adott korcsoportnak megfelelő számú kört teljesítenie. A versenyen a szervezők minden korcsoportot külön indítottak, így a tényleges erőviszonyok alapján dőltek el a helyezések.

A Kaposvári Kerékpáros Klub SE (K3 SE) két korcsoportban volt érdekelt a kincsesbányai megméretésen. Somogyi Gergely Master II, Knézics Attila és Szerencsés József pedig a Master III korcsoportban indult. Ahogy várható is volt a Master I és Master II kategóriában volt a legnagyobb harc, mindkét mezőny a hullámos pálya ellenére 41 km/óra felett átlagot ment. Az elmúlt években érezhetően erősödik a magyar amatőr mezőny is, ilyen átlagokat korábban nem produkáltak itt a résztvevők.

Somogyi Gergelyre öt kör és 87 kilométer várt, s a verseny előtt nagy elvárásokat támasztottak a sportoló elé, konkrétan a győzelmet. A taktikája egyszerű volt, amikor lehet, megszökni és egyedül menni végig a körökön – ezt a tervet maradéktalanul teljesítette.

– A jól sikerült bemelegítés után beálltam a rajthoz, persze leghátra, s ez a pozíció a start után is megmaradt, de aztán fokozatosan haladtam előre – nyilatkozta a K3 SE hivatalos honlapján Somogyi Gergely. – Aztán már elsőnek értem a tetőre, Molnár Tamás jött mellém, s együtt legurultunk a lejtőn, de még közel volt a mezőny. Mivel szinte nulla intenzitásról, egyből a maximumon teljesíteni nem túl jó, így bevártam a mezőnyt, de úgy, hogy azért ügyeltem arra, hogy elől maradjak.

– Aztán jött a második mászás – folytatta Somogyi Gergely –, a terveim szerint a lejtő előtti utolsó kis huplin kellett ellépni, de majd csak a vége felé.

Szóval második kaptatón odaértünk ahhoz a bizonyos helyhez és elkezdtem a szökést, innentől 65 kilométeren át egyedül tekertem, amiben jó vagyok. A lejtőkön a vázra ültem, a pálya többi részén könyökölve pedáloztam, de a dombokon természetesen fokozni kellett a tempót. A vázra ülést sajnos a bicaj bánta – egy ideje már így megyek lejtőkön –, hiszen már korábban megrepedt a felső cső, s most kissé el is tört.

Végül kibírta Somogyi Gergely kerékpárja a célig, s úgy nyerte meg – hatperces előnnyel – a nagy megméretést, hogy a táv hetven százalékán szökésben volt. A versenyen egészen kimagasló, 41,4 km/órás átlagot ment, s övé lett a leggyorsabb kör is, s nemcsak a kategóriájában, hanem abszolútban is.

Master III korcsoportban Knézics Attila és Szerencsés József is derekasan helytállt, előbbi a tizenhetedik, míg utóbbi a huszonhatodik helyen fejezte be a masters országos bajnokságot.

***

Az egész éves vírushelyzet miatt a 2020-as szezont a megszokottakhoz képest közel öt hónappal később kezdték. Már mindenki nagyon várta hogy végre újra találkozhasson a sporttársakkal, a barátokkal, az ellenfelekkel, ahogy azt is, ismét együtt szeljék a kilométereket, a verseny előtti feszültséget, és ahogy a rajt után minden helyére kerül, és csak száguldanak.

A Gran Gella Giro Kupát a Bakony szívében, Tótvázsonyban rendezték meg. A szervezők egy 16 kilométeres pályát jelöltek ki, ezen minden kategóriának eltérő körszámot kellet volna megtennie. A pályán nagyon kevés a sík rész, meredek lejtmenetet, és hosszú mászást is tartalmaz, köztük pedig végig fel-le hullámzik.

A Kaposvári Kerékpáros Klub SE öt sportolóval képviseltette magát a megméretésen. Péter-Lichtenberger Ábris az U13-as korcsoportban, Takács Ádám az Elit kategóriában, Szél Gábor és Zsille Péter a Master korcsoportban indult el, Knézics Attila pedig az idén itt debütált Senioroknál.

– Már csütörtökön megérkeztünk, hogy kétszer, háromszor körbe tudjunk menni, főleg a lejtmenet miatt – nyilatkozta Péter-Lichtenberger Ábris. – Elérkezett a verseny, lassú rajttal együtt indultunk az U15-ös fiúkkal. Próbáltunk velük maradni, ami az első komoly emelkedő közepéig sikerült is, viszont ekkor ritmust váltottak és eltávolodtak tőlünk, maradtunk hárman. Én végig próbáltam a sor végén maradni, hogy minél több energiám maradjon. A második körben utolértük az U15-ös élbolyt, így ismét együtt haladtunk. Következett újra az emelkedő, ahol hasonló forgatókönyv játszódott le és ismét elmentek a nagyok, viszont most már csak ketten maradtunk.

A domb tetején szerettem volna megszökni, kétszer is próbálkoztam, de sajnos nem sikerült, így maradt a véghajrá, ami nekem kedvezett, mivel az út emelkedett végig. Az utolsó kanyarnál már én voltam elől, és ezt a célig sikerült is megtartani.

Az idősebbek mezőnyének versenyét aztán beárnyékolta a hatalmas bukás, szerencsére a kaposvári indulók megúszták a balesetet.