Szofi, a kábítószer-kereső rendőrkutya, aki családi kedvencből lett hivatalos “zsaru” (galéria) (videó)

Amikor a siófoki Rendőrnap füves pályáján Szofi és gazdája Kertész György, a kaposvári rendőrség bűnügyi technikai osztályának munkatársa megjelentek, azonnal a figyelem középpontjába kerültek. Szofi, a négyéves németjuhász, kábítószer-keresés közben is mindig talál időt egy kis játékra. Ezúttal is gazdájával, Györggyel labdázott a bemutatók között, miközben a közönség elámult a kettejük közötti összhangon.

Fáradhatatlan a munkában az egykori családi kedvenc

György mesél nekem Szofi múltjáról, miközben a kutya türelmesen várakozott mellettünk, időnként lábunk elé helyezte labdáját, jelezve: egy kis játéknak jobban örülne, mint az unalmas heverészésnek. A németjuhász szinte fáradhatatlan. Gazdája szerint is csak egyszer látta kimerültnek, amikor egy börtönt kellett átvizsgálniuk és órákon át dolgoztak folyamatosan. 
Mint kiderült Szofi nem mindig volt rendőrkutya. Egy családnál élt, ahol a járvány után a körülményeik megváltoztak, tőlük került a rendőrséghez 2 éves korában. A család szívét megtörte, hogy meg kellett válniuk Szofitól, de György gondoskodik róla, hogy kapcsolatban maradjanak: karácsonykor meg is látogatták Szofit, ahol könny is szökött a volt gazdi szemébe, amint meglátta egykori kutyáját.

A Rendőrnap alkalmával Alice és a kölyök Blitz mellett Szofi azt mutatta be, hogy hogyan szimatolja ki a kábítószert egy sor táskából, minden egyes alkalommal pontosan megtalálva az elrejtett szert. Azt mondja György ez csak játék számára. A kiképzés során megtanulta, hogy a kábítószer-keresés izgalmas feladat, egyfajta kincskeresés, aminek labdázás a jutalma.

Szofiban ott van minden szolgálat

De Szofi nem csak a munkájával hódította meg a közönséget. Egy kisfiú, aki szemmel láthatólag fél a kutyáktól, lassan közeledett felénk. György biztatóan intett és Szofi máris lefeküdt a fűbe és türelmesen várta, hogy a kisfiú megérintse. Az ismerkedéshez Szofi játéklabdáját is bevetette. Néhány pillanat múlva a gyerek arcán megjelent az első mosoly, és Szofi is barátságos pillantásokat küld a kisfiú felé, mintha csak azt mondaná: “Látod, nincs mitől félned.”

György tervei szerint, Szofi nyugdíjazása után haza viszi majd, hogy az élete hátralévő részét nála tölthesse. Ő már nem csak a munkatársa Györgynek, hanem a családjának is a része. Mint mondja, miatta szeret annyira bejárni dolgozni.

Szofi és György története tökéletes példája annak, hogy a kutyák milyen mély érzelmeket képesek kiváltani az emberekből, legyen szó munkáról vagy éppen egy egyszerű barátságról. A siófoki Rendőrnap csak egy esemény volt az életükben, de a kettejük közötti kötelék örökké tartó benyomást hagyott minden résztvevőben.