Kanadában is a legjobbak között tartják számon Pázmándi Zsófiát

Pázmándi Zsófia sok sportot kipróbált már, mire tizenegy évesen megtalálta a számára legjobbat, a jégkorongot. Egy hónapig korcsolyaoktatásra járt, hiszen nem állt biztos lábakon a jégen, és ekkor annyira megtetszett neki, hogy eldöntötte; komolyabban szeretne foglalkozni a jégkoronggal. 
– 2014-ben Kaposváron kezdtem a Kaposvári Sportközpont és Sportiskola együttesében, ahol öt évig játszottam – emlékezett vissza a kezdetekre a fiatal jéghokis. – Aztán kaptam egy lehetőséget 2019-ben: Pesten játszhattam a MAC Budapestnél a profi felnőtt női csapatban, így felköltöztünk a fővárosba. 
Nagyon megszerette ezt a sportágat és mindent megakart tenni azért, hogy válogatott lehessen. 2017-ben vált valóra az álma, hiszen meghívást kapott az U18 nemzeti együttesbe, mellyel egy nemzetközi tornán vett részt Spanyolországban. 
– Onnantól különösen motivált lettem, azután, hogy behívtak, voltam világbajnokságon, Európa-kupán és az összes tornán, azaz minden eseményen részt vehettem, melyen ott volt a válogatott – mondta Pázmándi Zsófia. – 2020 januárjában viszont kiöregedtem, de a felnőttválogatott – ahová akkor hívtak meg, amikor felkerültem a MAC-hoz – összes mérkőzésén is jégre léphettem. 
Az első esztendőben még csak egy tornán vett részt, míg a másodikban már mindegyiken számítottak a fiatal tehetségre, sőt majdnem bekerült a világbajnokságon részt vett keretbe is. Az olimpiai selejtezőre is mehetett volna, ám a pandémia közbeszólt: egy pozitív koronavírustesztje keresztbe húzta a számításait. Az idén ismét a világbajnokságra készülnek, melyen biztos, hogy erősíteni fogja a magyar csapatot. 
Nagy motivációt adott neki az U18-as szereplés, mivel még nem volt olyan játékos a válogatottban, aki vidéki csapatból került volna be. Azokkal a lányokkal játszhatott együtt, akikre mindig is felnézett. A felnőttben azonban már nagyon más a tempó, de örült neki, hogy mindkét válogatottnak oszlopos tagja lehetett. 
A sport mellett a tanulásban is jeleskedett. Amikor felköltözött Budapestre, akkor tíz-tizenegy órától már edzései voltak, így volt olyan, hogy csak két-három tanórára tudott bejárni. Ennek ellenére mindig 4,5 felett volt a tanulmányi átlaga. 
– A sok hiányzásom miatt magántanrendre váltottam, a középiskolát egy kicsit zűrös volt összeegyeztetni a hokival, de ha nem vagy motivált a tanulásban, akkor még nehezebb – hangsúlyozta a kaposvári sportoló. – Abban reménykedek, hogy az egyetem egy kicsit könnyebb lesz, mivel a tengerentúlon minden divison intézménynek van saját együttese, és az edzéseket úgy tervezik meg, hogy ne ütközzenek az iskolai órarenddel. 
Január ötödikén ugyanis lehetőséget kapott, hogy kiutazzon Kanadába egy hónapra a HTI Stars gárdájához, ahol megtapasztalhatta, milyen ott a közeg. 
– Végül annyira megtetszett, hogy haza se akartam menni, nagyon tetszik ez a környezet és úgy érzem, én itt vagyok otthon – fogalmazott a tizenkilenc éves tehetség. – Egészen áprilisig maradok az Ontario tartományban található Utopia városban. Egyszerűen megfogott, ahogy a jégkoronghoz állnak, a pálya is sokkal keskenyebb, mint Magyarországon, nekem ez is nagyon imponáló. 
Ebben a sportban a csapatmunka a legnehezebb, hiszen amelyik együttesben megfordult, mindenhol más és más volt az összjáték. Alkalmazkodni kellett a másikhoz, megszokni a játékukat, ráadásul a kanadai egyletben szinte teljesen máshogyan játsszák a jégkorongot, mint ahogy Magyarországon tanulta. 
– Az európaiak és az észak-amerikaiak teljesen más hokit játszanak, így még egy kicsit küszködök – tette hozzá nevetve. 
Pázmándi Zsófia legfőbb erőssége a kézügyesség, a higgadtság a koronggal szemben és az, hogy jól lát pályán. Ezen tulajdonságok összessége egy játékosban nagyon ritka. Ezeket csak nehezen lehet megtanítani és megtanulni is. Könnyebb a munka, ha valaki rendelkezik ezekkel az adottságokkal. Zsófia eredetileg csatár, de mindig más poszton szerepeltetik, attól függ, milyen játékosokkal játszik, de jelenleg legtöbbször a bal szélen kap szerepet. 
– Kanadában minden nap van edzésünk és mindig mást csinálunk, mérkőzés előtt általában taktikázunk és gyakoroljuk az emberelőnyös, illetve az emberhátrányos helyzeteket is – emelte ki a kaposvári hokis. – A hét elején inkább a gyorsaság és a technikai fejlesztésére helyezzük a nagyobb hangsúlyt. Inkább akkor fáradjanak el ugyanis a lábaink, ne közvetlenül az összecsapás előtt. A jeges tréningjeink mellett pedig természetesen kondizni is szoktunk. 
Amire igazán büszke lehet Pázmándi Zsófia, az a 2020-as, U18-as korosztályos világbajnokságon szerzett bronzérem, de hatalmas élmény volt számára az is, hogy bekerülhetett a felnőttek közé. Külön kiemelte az elmúlt két esztendőt, hiszen bent volt a top tíz legeredményesebb csatár között, valamint a statisztika szerint ő lőtte a legkevesebb helyzetből a legtöbb gólt az együttesében. 
– Nagyon jó érzés visszaemlékezni arra, amikor tavaly a MAC Budapest csapatával megnyertük az OB I.-es bajnokságot, a döntőben büntetőkkel győztünk, s kettőből kettőt én értékesítettem. Akkor nagyon jól játszottam, hatalmas élmény volt – elevenítette fel a kiváló jégkorongozó. – Ameddig csak lehet, addig szeretném űzni ezt a sportágat, minden vágyam az, hogy a tengerentúlon egy divison I.-es csapatban játszhassak. A távolabbi jövőben sem szeretnék felhagyni a jégkoronggal, ha lesz lehetőségem, akkor edzősködnék. 
 

Fotó: MW