Szvoboda Bence tiszteletére bőgtek fel a motorok

Százak érkeztek kaposvári Reményik Sándor utcába, ahol Szvoboda Bence az elmúlt években lakott. Sorra jöttek a rokonok, barátok, ismerősök, sporttársak, hogy egy szál fehér virággal és mécsessel leróják a tiszteletüket a kiváló sportoló emléke előtt. Síri csend honolt, mindenki magában emlékezett Bencére, aki már életében a motokrossz legendájává vált, hiszen tíz bajnoki címet nyert Magyarországon, kettőt Csehországban, egyet Ausztriában, és megannyi szép győzelmet aratott szerte Európában.

A csendet Nagy Norbert, Szvoboda Bence barátja törte meg, azt kérte a család a nevében, hogy senki se búcsúzzon el tőle, mert Bence örökké velük marad. Majd a tiszteletére, emlékére felbőgtek a motorok és fekete, narancssárga füstfelhőbe burkolózott a helyszín.
 

– Országszerte egy emberként mozdult meg a motoros társadalom, szinte minden pálya zarándokhellyé vált – nyilatkozta Nagy Norbert, az esemény szervezője, aki Szvoboda Bence sajtósa volt. – Mindenképpen szerettük volna, hogy Kaposváron is legyen megemlékezés, mert nagyon sokat kapott ettől a várostól. Szeretett itt élni a barátnőjével – akivel együtt szervezzük ezt az eseményt –, sok barátot szerzett az elmúlt tíz évben, és a város vezetése is többször kitüntette őt a sportteljesítményéért. 

Nagy Norbert 2009-ben találkoztam először Szvoboda Bencével. – Akkor nyerte meg az első MX1-es bajnoki címét, én pedig akkor kezdtem el tudósítani a versenyekről, mint újságíró, fotós – elevenítette fel. – Gyerekek voltunk még mindketten, ő meg aztán pláne: a 17. évében járt. Aztán az élet úgy hozta, hogy egyre szorosabb lett a viszony köztünk, és megismerhettem egy olyan oldalát is, amit csak nagyon keveseknek mutatott meg. A testvéremnek tekintettem őt, volt öt olyan esztendő, amikor minden versenyére együtt utaztam vele és az édesapjával a lakóautóban. Együtt éltünk a depóban, együtt éltük meg a legnagyobb sikereit és a kudarcait. Ott voltam a pálya mellett, mint fotós, és tudósítottam ezekről a sikerekről a hazai és a nemzetközi sajtónak. A versenyekre általában együtt utaztunk le Kaposvárról a balatonberényi családi házba. Édesanyja ilyenkor mindig többfogásos menüvel várt. Órákig tudtunk beszélgetni az életről, a motokrosszról, és mindenről, ami foglalkoztatott minket. A távozásával a lelkem egy része is vele ment. Hatalmas a fájdalom, amit maga mögött hagyott. 

Számtalan emléke van Nagy Norbertnek Szvoboda Bencével kapcsolatban. – Eszembe jutnak a legnagyobb sikerek: amikor először, hosszú évek küzdelme után végre megnyerte a cseh bajnokságot, vagy amikor az ADAC MX Mastersen nyert, de ott voltam az Európa-bajnoki bronzérmes versenyén is, Maggiorában. Imádtam azokat a napokat, amikor csak mi ketten voltunk kint egy pályán, és a naplementébe nyúlóan fotóztunk, videóztunk. Nem felejtem el a hosszú telefonbeszélgetéseket és a közös kávézásokat sem, amikor közösen tervezgettük a jövőt. Egy élmény viszont markánsan bennem él: 2016-ban először hallottam a Himnuszt játszani magyar motokrosszversenyző tiszteletére. Hátborzongató érzés volt. Azon a napon verhetetlen volt, minden ellenfelét maga mögé utasította mindkét futamban, azon a pályán, ahol végül az életét vesztette: Pacovban. Az irodámban számtalan ereklye emlékeztet rá (mez, sisak, babérkoszorú), a winchesteremen pedig rajta van karrierjének legnagyobb része fotók és videók formájában.

– Terveim vannak ezekkel az emlékekkel – hangsúlyozta Nagy Norbert. – Szeretnék gondoskodni róla, hogy a nyilvánosság se felejtse el őt a gyászidőszak után, hiszen a magyar motokrossz egyik legkimagaslóbb egyénisége volt ő, aki rengeteg dolgot tanított nekünk a karrierjével: kitartást, alázatot, szorgalmat. Nagyon fog hiányozni.