Árvai Kristóf a tizenegyedik helyen ért célba

Huszonkét csapat közel százharminc versenyzője vágott neki a távnak, a rajt ezúttal is Budapesten – a Carl Lutz rakparton, a Vogue Étteremhajó előtt – volt. Az idén a Visegrádi Csoport közös országúti versenysorozatának első állomásaként fogadta hazánk a nemzetközi mezőnyt. Az éles rajtot követően folyamatosak voltak az akciók, azonban életképes szökés viszonylag sokáig nem alakult ki. Mintegy húsz kilométer megtételét követően egy hármas sor szakadt el, nevezetesen Mindszenti Ákos (magyar nemzeti válogatott), a szlovén Gregor Cerne (Meblo Jogi Pro-Concrete) és a dél-afrikai Byron Munton (Epronex-Hungary Cycling Team). 
A nagy szökés legnagyobb előnye bő öt percnél tetőzött, ám előbb Mindszenti Ákos, majd Pannonhalmához közelítve Byron Munton is leszakadt a spiccről, míg Cerne számára a viadal legnehezebb és egyben leglátványosabb része, a helyenként 15 százalékos meredekségű, dísztérkő burkolatú emelkedő jelentette a végállomást. 
Végül a címvédő, cseh Adam Toupalik (Elkov-Kasper) bizonyult a legerősebbnek, megnyerve így a versenyt a lengyel Maciej Paterski (Voster ATS) és az ugyancsak lengyel Szymon Tracz (Santic-Wibatech) előtt. 
A legjobb magyar versenyző Árvai Kristóf (Epronex-Hungary Cycling Team) lett, aki a tizenegyedik helyen ért célba, míg legjobb szlovákként Matus Stocek (ATT Investments) zárta a megméretést. 
– Nagy öröm számomra, hogy sikerült megvédeni a címem – nyilatkozta a célba érkezést követően a cseh Adam Toupalik. – Az idén is komoly tervekkel vágtunk neki a visegrádi versenysorozatnak, bízunk benne, hogy a folytatás is sikeres lesz, ezáltal pedig megszerezzük a sárga trikót. A szervezéssel ezúttal is elégedettek voltunk, bár a nagy hőség nem volt a segítségünkre. Előnyömre vált, hogy az elmúlt évekből már jól ismertem a befutót, így tudtam, hogy mikor kell indítanom. 
– Az volt a célom, hogy az első húszban végezzek, ami végül sikerült is – mondta Árvai Kristóf a díjátadóra várva. – Nem éreztem magam túl jól a verseny során, ellenben az, hogy volt emberünk a szökésben, az megfelelő volt számunkra, hiszen így nem kellett dolgoznunk a mezőnyben. Örülök, hogy az enyém lett a legjobb magyarnak járó megkülönböztető mez.