Válogatott tornász is képviseli a tizedik születésnapját ünneplő egyesületet

Tíz éve, 2013-ban kezdte meg működését Kaposváron az a csapat, amely mára Somogyban az egyetlen, Szövetség által elismert ritmikus gimnasztika egyesület, az LSC RG SE. A városban maga a ritmikus gimnasztikaoktatás negyven évre nyúlik vissza, ugyanis 1987-ben készült el az RG csarnok, ahol annak idején az alapító, dr. Balogh Orsolya is elkezdett sportolni. Tizenegy éven át űzte a sportot Kaposváron, 1992 és 1998 között egyéni válogatott volt, utána elvégezte Pécsett az orvosi egyetemet, s ott kanyarodott vissza a ritmikus gimnasztikához, mint edző. Ezután tíz éven át járt Nagyatádra szintén edzéseket tartani, s ezzel párhuzamosan indította el Kaposváron is a képzést.

– Korábban mindig több egyesület működött a városban, ami nem biztos, hogy kellően sikeres tudott lenni, hiszen a sportág felaprózódott egy városon belül – emlékezett vissza dr. Balogh Orsolya. – Már kiskoromban az volt a vágyam, hogy ebben a városban egy darab jól működő egyesület legyen, úgyhogy 2013-ban Oláh Dórával kezdtük el a közös munkát még a Bajcsy-Zsilinszky utcai tornateremben. 2016-tól viszont már nem tartottam edzéseket Nagyatádon, mert a kettő együtt, plusz a munka, a család már nagyon sok volt. Már egy viszonylag stabil csapattal dolgozunk, Dóri nemrég szült, őt várjuk majd vissza, így a volt tanítványaim csatlakoztak hozzánk, Boros Ninetta és Kutnyák Nikolett személyében, illetve versenyzőnk, Borbély Kata az idei évtől segít be a legkisebbeknél és úgy tűnik, hogy érdekli ez a pálya.

A klub 2015-től már az RG csarnokban tudott edzeni, hiszen addigra olyan eredményes lett a szakosztály, hogy kiérdemelték ezt a lehetőséget. Ez számukra nagyon nagy lehetőség volt a további fejlődésre, akkor tudtak igazán nyitni az élsport irányába és folyamatosan nőtt a gyereklétszám is. Jelenleg ötven kislány tanulja tanfolyamon az alapokat heti kétszer egy órában, játékos formában, harminc-negyven lány pedig versenyszerűen sportol. Nagy a vonzáskörzetük, ugyanis mernyei, taszári, dombóvári, nagyatádi, szennai és bolhói tornászuk is van.

– A tanfolyamosoknak még nem is technikát tanítunk, hanem az a cél, hogy megszeressék a sportágat, szeressenek ide járni, bőven ráérnek később megtanulni a különböző elemeket, hiszen nyolc éves kor alatt az rg-ben még nem is lehet versenyezni – mondta a vezetőedző. – Nálunk van gyermek, serdülő, junior és felnőtt korosztály, sok edzésen együtt készülünk, de a csapatok abszolút korosztályspecifikusak, tehát nem ugyanazt az elemet gyakorolja egy gyermek korosztályú sportoló, mint egy junior vagy egy felnőtt. Több edző dolgozik a teremben és mindenkinek megvan a saját kis csapata, akiért felel. Mindennap edzünk három-három és fél órát, a hétvégéink ugye legtöbbször elmennek a versenyekkel, bár most már lement a versenyidőszak, így ilyenkor kicsit lazább. Szoktunk közösségi programokat is csinálni, sok barátság alakult itt ki az azonos korosztályú gyerekek között, szerintem ezek életre szóló kapcsolatok is lesznek.

A ritmikus gimnasztika hivatalos versenyszerei a karika, a labda, a buzogány és a szalag. Ezenkívül rengeteg eszközt használ az LSC, az egyensúlyozó párnától kezdve a jógatégláig, a pici medicin labdáig, a koordinációs létrán, zsámolyon és gumiszalagon át még sok eszköz megtalálható az edzéseken. 

– Ez a generáció már nem edzhető úgy, mint mi, főleg a 2010 és az azután születettek nagyon igénylik az újdonságot, hogy változatos legyen az edzés, napról napra töröm a fejem és változtatom a feladatokat – fogalmazott. – Ezek a gyerekek annyira felgyorsult világban élnek, hogy nekik nem pálya, hogy egy módszerrel dolgozzanak éveken át, különben megunják.

Az LSC-nél ez a tíz év egy folyamatos fejlődést mutat, hiszen az egyesületi rangsorban anno a tizenkettedik helyről indultak, aztán voltak tizedikek, majd nyolcadikak és hosszú éveken keresztül a harmadik helyen sikerült tartózkodniuk. Az országban jelenleg ötvenegy ritmikus gimnasztika egyesület működik, s most a negyedik helyen állnak, amely hatalmas eredmény, ugyanis náluk nincs főállású edző, mindenki a munkája mellett jár a csarnokba szerelemből.

– Emelt egy kicsit a helyezésünkön az, hogy válogatott tornászt sikerült kinevelnünk Farkas Júlia személyében, aki kezdetben juniorválogatott volt, de most már a felnőtt együttes kéziszer csapat tagja és ez annyira rangos dolog egy egyesület életében, hogy a rangsorban is megemeli a helyezésünket – emelte ki. – A jövő évi nagy célkitűzés a budapesti Európa-bajnokság, ahol nagyon szurkolunk, hogy Juli a csapat tagjaként hazai versenyen szőnyegre tudjon állni, hiszen egy sportoló életében ez egy hatalmas dolog. A többiekkel pedig itthon készülünk mindenféle hazai versenyre, általában az összes szövetségi magyar megmérettetésen részt veszünk, tehát a vidékbajnokságon, az országos diákolimpián, az ob-n és a Magyar Kupán. Egyéniben és csapatban is gyakorlatilag minden korcsoportban érintettek vagyunk a legkisebbektől a felnőtt korosztályig. Már csak első- és másodosztályban versenyzünk, a harmadosztályban és a szabadidő kategóriában már nem, mert úgy gondoltuk, hogyha ilyen feltételekkel, ilyen körülmények között tudunk edzeni, akkor a cél, hogy az élsportban mérettessük meg magunkat. Büszke vagyok erre a közösségre, amit sikerült itt a tíz év alatt kialakítani, van négy-öt tornászunk, akik a kezdetektől velünk vannak, például Juli vagy Borbély Kata. 

Dr. Balogh Orsolyának hatalmas megtiszteltetés, hogy két Eb-re és két világbajnokságra is felkérte a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség szakkommentátornak. A szövetségen belül a technikai bizottságnak is a tagja 2016 óta, s ő az egyetlen vidéki.

Az LSC-ből másokat is hívtak már be a junior és a felnőttválogatottba is, de ez extrém terheléssel is jár, hiszen napi tíz órákat edzenek, ezt pedig nagyon kevés tornász bírja.

– Kiemelném még, hogy a másodosztályt megnyertük tavaly, melyre szerintem idén is nagy esély van – hangsúlyozta dr. Balogh Orsolya. – Ebben az osztályban nagyon erősek vagyunk, mert sokszor úgy döntök egy kislánnyal, hogy még lent hagyom a másodosztályban, ott erősödjön és ott legyen sikerélménye, s ha valóban kitartó, elkötelezett, akkor lépek vele feljebb. Számomra fontos, hogy sikerélményük is legyen a gyerekeknek, válogatott viszont csak az elsőosztályból kerül ki, ebben pedig ötödikek lettünk az előző évben. A versenyszezont mindig az egyéni megmérettetésekkel kezdjük, idén a vidékbajnoksággal indítottunk, az országos diákolimpián is voltunk, valamint el szoktunk menni mindig egy-egy kisebb felkészülési viadalra, amit valamelyik egyesület rendez. Tizenkét országos diákolimpiai bajnokunk lett, nagyon ügyesek voltak a lányok, ősszel pedig kezdődött a csapatszezon, ilyenkor öt tornász van a szőnyegen és egyszerre csinálják a gyakorlatokat. Részt vettünk a Magyar Kupán és az ob-n, illetve két felkészülési versenyen, a Pécs Kupán és a 29. Dr. Abádné Hauzer Henriette emlékversenyen. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mindegyik korcsoportban tudtunk csapatot indítani, s mindegyik az elsőosztályban versenyzett. A Magyar Kupán dobogón állt a serdülő, a gyermek és a felnőtt korosztály is, egyedül a junior csúszott le a negyedik helyre. Azt gondolom, hogy egy eredményes egyéni- és csapatszezont tudhatunk magunk mögött.

Idén már nem lesz több megmérettetése a klubnak, a jövő évre készülnek, s az egyéni új szereket gyakorolják a lányok, illetve az új koreográfiáknak is nekiállnak. Az ünnepek körül pihenőt kapnak, mely egyébként nagyon rövid, plusz nyáron kapnak még két-három hetet. A következő évben a versenyek egy része már lemegy március-április környékén, hiszen a májusi Eb miatt szét lesznek tagolva a megmérettetések, így ami nem fért be a naptárba, azt júniusban tartják meg.

– Akikkel jobban dolgoznunk kell azok a juniorok és a felnőttek, mert nekik már az Eb előtt lemegy az országos bajnokság, a picikkel jobban ráérünk, mert nekik csak júniusban lesz majd az ob – mondta a vezetőedző.